IV. Somogyi Kupa

További fotókért kérem, kattintson a fenti fotóra. (Fotó:VP)

Az utóbbi hetek rendezvényei közül az egyetlen sport jellegű esemény került ma megrendezésre. Az idei, sorozatban a negyedik Somogyi Kupa ért véget a kardoskúti általános iskola pályáján. Öt csapat gyülekezett és melegített reggel 8 óra tájában: Liget Sc. (Orosháza), Boca Juniors (Orosháza), Mezőhegyes Sc.,  és mivel sajnos  Pusztaföldvár csapata lemondta a részvételét, ezért a Somogyi Kft. állított ki 2 csapatot. Egy erősebb összeállításút „Somogyi A” és egy tartalékosat „Somogyi B” néven. A tartalékosnak kikiáltott csapat a végén még meglepetést okozott…  Na, de ne szaladjunk ennyire az eseményekben előre.

A kupa névadója, aki egyben a csapat szponzora is – Somogyi József- megnyitó beszédében köszöntötte a megjelenteket és sportszerű játékot kért, amit a csapatok maradéktalanul be is tartottak.  A résztvevő csapatokról annyit, hogy a tavalyi évben a Boca Juniors nyerte a Somogyi kupát, Orosházán a „B” osztályban fociznak. A győztes címre második legesélyesebb csapat a nagynevű „Liget Sc.” volt, akik az orosházi „A” osztályt képviselték. Az idén először látogattak el hozzánk a Mezőhegyes Sc. focistái. A Somogyi KFT csapata 15 évvel ezelőtt alakult meg és akkor még az „Exotic” nevet birtokolta. A 15 év alatt a név többször is cserélődött – Gombkötő Pékség, Olcsó villamossági – de immáron hat éve a jelenlegi névvel szerepelnek az orosházi kispályás bajnokságban: hol jobb, hol gyengébb eredményekkel. A magát mindig is Kardoskútinak valló csapat oszlopos tagjai: Musztafa Imre, aki immáron 15. éve a csapat kapitánya és mindenese, Buzai Attila, Tóth László, Miszlai Zoltán, Hegedűs László, Gub András, Skorka Pál, Kopanyicza Zoltán.  Soha nem fordult elő a 15 év alatt, hogy egy bajnokságot is kihagytak volna. Pedig nem kis erőfeszítés előteremteni egy csapatnak a bajnokságban való részvételhez szükséges anyagiakat. Szerencsére Somogyi József kardoskúti vállalkozó jóvoltából minden évben szerepelhet a csapat különböző kupákon és a bajnokságban.

„A csapat biztos lehet további támogatásomban. Eredménytől függetlenül támogatom őket a jövőben is. Ez a játék nem az eredményességről, hanem a sport szeretetéről, a jó társaságról kell, hogy szóljon ezen a szinten. És amíg a fiúk éreznek magukban erőt a játékhoz, én mögöttük állok. Jövőre már az ötödik Somogyi Kupát rendezzük. Terveim szerint nagyobb méretű rendezvény lenne a jövő évi. 2 pályán 10-12 csapat részvételével egy egész napos rendezvénnyé szeretném, ha kinőné magát. Távolabbi céljaim között egy nagypályás kardoskúti csapat felállítása szerepel. De sajnos jelenleg ennek nincsenek meg a tárgyi feltételei. Pl. rendezett füves pálya öltözővel. De azon kell lennünk, hogy valami fellendüljön településünkön, a sport terén. És ezt csak akkor lehet elérni, ha össze fogunk és közösen akarunk is tenni ezért.” – tudhattuk meg Somogyi Józseftől.

A mérkőzések szép sorban haladtak egymás után. Az idő előrehaladtával kirajzolódott, hogy a papírforma az idén is bejön. A 3. helyért a Somogyi KFT. két csapata egymás ellen küzdött. A pályán nem lehetett érezni feszültséget. Egy jó buli meccs lett a bronzéremért, amelyet végül is a tartaléknak kikiáltott „Somogyi B.” csapata nyert meg. És következett a döntő. Nem okozott senkinek meglepetést, hogy a Boca Juniors és a Liget Sc. párviadalából kerül ki a kupagyőztes. Egy nagyon színvonalas, hajtós mérkőzésen a Boca Juniors megérdemelten győzött, így a tavalyi évhez hasonlóan az idén is ők vihették haza az első helyezést.

Végeredmény:
1.Boca Juniors
2.Liget Sc.
3.Somogyi B.
4.Somogyi A
5.Mezőhegyes Sc.

A legjobb kapus díját Tenkes Zsolt (Somogyi B.) vehette át, míg a legjobb mezőnyjátékos – aki egyben a gólkirály is lett- a Liget Sc.-ből Curpás Zoltán.

A nap zárásaként a művelődési házban – bográcsos marhapörkölt mellett- pihenték ki a csapatok az izgalmakat.

Jövőre augusztus utolsó vasárnapja ismét a focié lesz! Hajrá Somogyi KFT! Hajrá Kardoskút!

Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat díjkiosztó ünnepség

További fotókért kérem, kattintson a fenti fotóra. (Fotó:VP)

Előszó

A történelem viharában 20 év csak egy porszemnyi idő, azonban a jelen korunk emberének az elmúlt húsz év jelentős események sorát jelenti.  Húsz éve jelent meg az antológia, mely bizonyítja, hogy kiállta az évek próbáját, hogy szükségünk van ilyen fórumokra, alkalmakra, melyek lehetővé teszik a megmutatkozás lehetőségét. Nagyra tartom azokat a bátor tollforgatókat, akik évről-évre jelentkeznek verseikkel, prózáikkal. Akiknek műveiből valamikor élt felmenőik élete, sorsa villan fel a múltból. Az írásokból nemcsak a megélt magánélet, a mindennapi munkásélet bukkan elő, hanem a múlt társadalmi, gazdasági és történelmi háttere. Szinte beleképzelhetjük magunkat az akkori tanyasi élet mindennapjaiba, megismerhetjük, hogyan múlatták az időt szabadidejükben, feltárja előttünk szórakozási szokásaikat, a műveken keresztül átélhetjük gyászukat, a nehéz évek sanyarúságait. Szólnak a két világháborúban megélt küzdelmes katonaéletről, hadifogságban szenvedőkről, a családfő nélkül maradt csonka családok mindennapi megélhetési gondjairól. Az írásokban megrendítően jelen van a generációk közötti kölcsönös tisztelet, az úgynevezett nagy érzelmek őszinte kifejezése és bátor felvállalása. Kifejezésre juttatja a hazaszeretetet, a szülőföld, valamint a megélhetést biztosító anyaföld tiszteletét. Dicsérik a természet szépségét, szégyenlősség nélkül felvállalják a szeretet és szerelem magasztos érzését.

Kedves ötletként, újító kulturális programként indult – az akkori Művelődési Ház  Vezetője, Nagyné Szöllősi Terike szervezésében. Már az első alkalmak szép sikereket hoztak. Lengyel Györgyné  Emike kitartó munkája hagyományt teremtett az elkövetkező évekre is. Ügyelt a rendezvények színvonalának méltó megtartására, lelkesen folytatta a tollforgatók bemutatásául szolgáló antológia anyagának összegyűjtését, bevonva a szakmailag hozzáértők építő segítségét is. A díjazottak tiszteletére rendezett ünnepségek résztvevői kellemes hangulatú együttléteket élhettek át, mely évről-érvre megrendezésre került. Pappné Neller Borbála, a művelődési ház jelenlegi igazgatója méltónak tartja tovább folytatni a szép hagyományt.

Kis községünk szerény eseménye országos jelentőségű, mert lehetőséget ad a verselőknek és prózaíróknak, hogy találkozzanak egymással és közönségükkel, megosszák életük gazdag tapasztalatait és élményeit.

Verasztóné Szabó Irén

Díjkiosztó a 20. Kardoskúti Antológiával

Szombat reggel sokan Kardoskút felé vették az útirányt, hiszen hagyományosan augusztus végén rendezi meg a Móra Ferenc Művelődési Ház a Nyugdíjas Vers- és Prózaíró Pályázat díjkiosztó ünnepségét. Az idén tavasszal vers- illetve próza kategóriában 48 pályázó adta be munkáit elbírálásra, amelyet Dr. Hévvizi Sándor irodalomtörténész végzett. Értékelésében érdekességként említette meg, hogy egyre több pályázó  szakad el a hagyományos kézi- illetve gépírástól, mivel az alkotások többsége már számítógépes szövegszerkesztő segítségével került papírra. Fontosnak vélte elmondani, hogy mindamellett, hogy vannak felsőfokú tanulmányokkal rendelkező profi pályázóink is, bizony több írásmű azt mondatja vele, hogy az egyszerű ember is nagyon kiváló verseket, prózákat tud papírra vetni.  Ezek után kiemelte azokat a műveket, amelyek számára érdekes színfoltjai voltak az idei pályázatnak: témájuk, látásmódjuk, illetve más irodalmi szempontokat is figyelembe vevő kritériumok alapján. A díjkiosztó ünnepségen központi szerepet kapott -az antológia 20. megjelenése révén- a kezdetekre való visszaemlékezés. Örömmel töltött el sokunkat az, hogy  elfogadta meghívásomat és el tudott jönni Kardoskútra Nagyné Szöllősi Teréz, korábbi művelődési ház vezető (megj.: a tavalyi évben külföldi útja miatt nem tudott részt venni ünnepségünkön). Az ő gondolataiból, ötletéből született meg az a nagy elhatározás, hogy meghirdesse az 1980-as évek közepén -a község határait is átlépő- nyugdíjas vers- és prózaíró pályázatot. Azóta az ország még több pontjára eljutott a híre a már két évtizedes hagyományokkal bíró kiírásnak, így a Békés- és Csongrád-megyei pályázóinkon kívül több budapesti, debreceni, mátraszentimrei és erdélyi pályázónk is volt. Szombaton együtt örültünk Terikével, aki hosszú évek után meghatódva állt újra e falak között a nagy létszámú pályázó és családtagjaik előtt. Visszaidézte azokat a pillanatokat, amikor „az ő nyugdíjasaival valami merészet álmodott”… Többek véleménye szerint is nagyfokú szerénységre tett bizonyságot tegnap Terike, hogy közös elhatározásnak titulálta a pályázat létrejöttét. Ezek után az igazság azt is kimondatja velem, hogy a Kardoskútiakat – sajnálatos módon- szinte csak a Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjai képviselték (megj.: a klub 1981-ben Nagyné Terike kardoskúti közművelődési tevékenysége alatt alakult meg).  A díjkiosztó ünnepségnek ezen kívül több meghatározó pillanata is volt, az eredmények kihirdetése mellett. Közösen gondoltunk azokra, akik már nem lehetnek itt velünk: Lengyel Györgyné Emikére, aki évekig házigazdája volt a művelődési háznak és e rendezvénynek, s a nyáron elhunyt hódmezővásárhelyi Szenti András író-költőtársra, aki a próza II. díjat már sajnos nem vehette át tegnap. A díjátadón Czikora András elmondta, amikor jó barátja meghalt nem volt Vásárhelyen, s versben fejezte ki érzéseit. A tollforgató barát elment, de emléke bennünk megmarad… ezt őrzi az általa megírt „Mementó” című verse is. A délelőtt folyamán népdalok, magyar nóták, tárogatójáték és néptánc szórakoztatta a közönséget, akinek Móga Borika olvasott fel részleteket a pályázók alkotásaiból. Reméljük, hogy még hosszú-hosszú éveken át tovább folytatódik ez a kiemelkedő kulturális hagyomány Kardoskúton!

A megnyitóbeszéd:

Kirándulás Ópusztaszerre

További fotókért kérem, kattintson a fenti fotóra. (Fotó:VP)

Július 26-án ismét útnak indult egy lelkes csapat Kardoskútról, hogy megtekintsük az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot és benne a híres Feszty-körképet. Nagy érdeklődéssel indultunk mindnyájan útnak: akik jártak már ott azért, s akik még nem, azok a kíváncsiságtól vezérelve várták nagyon ezt a kirándulást. Szerencsére a nagy forróság megszűnt az utazásunk napjára, így kellemes kirándulóidőt fogtunk ki. A délelőtti órákban megtekintettük a híres Feszty-körképet, amelyet alkotójáról Feszty Árpádról neveztek el. Lehetséges, hogy maga az alkotó sem gondolta volna akkoriban, hogy nevét – számos más jelentős festménye mellett- éppen „A magyarok bejövetele” címet viselő körképe fogja majd az utókornak megőrizni. Szerencsés lett a festő, hiszen az 1944 telén a szinte elpusztult festmény 50 év múlva újjászületett és ma is látogatható. A Nemzeti Történeti Emlékpark számos más kiállítóhelye is érdekesnek bizonyult a számunkra, amiket a nap folyamán még meglátogattunk. A park a maga rendezettségével, megnyerő környezetével nyugalmat sugároz, egyben az elődökre való emlékezés méltó helye is

Budapesten barangoltunk

További fotók a fenti képre kattintva érhetőek el. (Fotó:VP)

A két erdélyi testvértelepülésünkről – Homoróddarócról és Homoródjánosfalváról – érkezett vendégekkel és az őket elszállásoló családokkal 2007. július 23-án kora reggel nekivágtunk a főváros felfedezésének. Már jóval a kirándulás előtt kiderült: kicsi lesz egy busz a lelkes csapatnak, így hát egy nagy és egy kis busszal indultunk útnak, közel hetvenen. Már a megérkezésünk is kalandos volt. A kis busszal utazók – köztük magam is- eltévedtünk Budapesten a parlamentet keresve. Sofőrünkön – bár bejárta már a fél világot- kifogott a pesti forgalom lépten-nyomon való elterelése. Idegeskedésüknek fő oka az volt, hogy a Parlamentbe csak szigorú, előre egyeztetett időpontban lehet bejutni. Ettől mi igaz „csak” 15 perccel tértünk el, de már ez is gondot okozott a csoport azon felének, akik már ott voltak a helyszínen. Megérkeztünk, örültünk. Mindaddig, amíg engem a parlamentbe való bejutáskor ki nem állítottak a sorból, mert jelzett a detektor. Mint utólag kiderült, nincsenek arab összeköttetéseim, csak a rövidnadrágom oldalsó zsebének szegletében meglapuló bűnös 5 forintos keltett némi riadalmat.  Végre bent voltunk a törvényhozás házában. Kísérőnk egy kedves hölgy volt, aki úgy mutatta be a parlament látnivalóit, mintha saját maga is a ház szülötte lenne. Büszkén mesélt történeteket a különböző termekben történt eseményekről. Igazán nagy élménnyé varázsolta azt a rövid időt, amelyet a házban tölthettünk. Bár be van határolva az a része a Parlamentnek, amelyet a turisták megtekinthetnek, de amit láthattunk, az szép élmény marad. Testközelből szemlélhettük meg például a koronát és a jogart valamint az országalmát. Tehát némi izgalom és ámulat után utunkat a Budai vár felé vettük. Sajnos – vagy talán nem is annyira-, az egész várra és környékére az építkezés és a felújítás a jellemző. Az utcákon turisták járkálnak, közben az épületeken, a deszka pallókon dolgozó munkások szorgoskodnak. Sokat rontott az állandó kopácsolás és munkazaj a budai látképben gyönyörködő turisták hangulatán. De reménykedjünk abban, hogy ha legközelebb visszalátogatunk, már egy szép, felújított műemléksorozatot tekinthetünk meg. A sok sétálástól megéhezett csoport a parlament melletti kis utcában található étteremben fogyasztotta el bőséges és finom ebédjét. Következhetett a gyerekek által várva várt program: az állatkert. Sajnos itt is a fél állatkert átalakítás alatt állt. A meleg miatt az állatok elbújtak a kíváncsi szemek elől a hűvösbe.  Sokunk legszívesebben beugrott volna a fóka óriási medencéjébe hűsölni. Ám nem annyira szívesen mentünk volna az óriási orangután vagy az oroszlán ketrecébe… Szép program volt ez a nagy meleg és az építkezések ellenére. A kisgyerekek sikítva fedeztek fel egy-egy olyan állatot, ami előjött rejtekéből. A megfáradt felnőtteknek pedig még mindig ott volt az állatkert bárja, ha egy kis felfrissülésre vágytak. A nap vége felé járva utunkat a közelben parkoló autóbuszok irányába vettük: a Hősök terén és a Népligeten keresztül.

Még közelebb kerülhettek a régi és új barátok ezen kirándulás alkalmával.

VIII. Falunap

További fotók a fenti képre kattintva érhetőek el. (Fotók: VP)

Igazi forró nyári meleggel köszöntött ránk az idei Falunap. A rendezvény bővelkedett kulturális és sportprogramokban, így valószínűleg minden korosztály megtalálhatta a számára legérdekesebb programlehetőséget. A rekkenő hőség sem riasztotta el a focista fiúkat, hogy megmérettessék ügyességüket a délelőtti órákban a kispályás labdarúgó bajnokságon. Az idén is öt csapat mérte össze technikai tudását az általános iskola pályáján. Nagy öröm volt a számunkra, hogy Nagy Gabi vezetésével a Kardoskút csapata nyerte meg a bajnokságot, megelőzve a Sörpatika, az Anno Söröző, a Somogyi Kft. és az AKG csapatát. Az idén a hűsítő sörön kívül külön felüdülést jelentett fiúknak az, hogy az idén még lányok is rúgták a labdát: az Orosházáról és Pusztaföldvárról érkezett két lánycsapat egy barátságos meccset játszott egymással. A mérkőzések közben a hagyományoknak megfelelően a helyi és az orosházi taekwoon-dos fiatalok mutatták be látványos műsorukat. A művelődési házban is már ekkorra javában zajlott az élet, hiszen nagy igyekezettel készültek a pörköltfőző versenybe benevezettek a főzéshez. Ötféle húsból állt össze az idei versenypaletta: a szokásos marha- illetve birkapörkölt mellett őz-, szarvas- és kecskehúsból is készült pörkölt. Nagy sikere volt mindegyiknek, hiszen hamar elfogytak a bográcsokból a finom falatok. A délelőtt folyamán az Orosháza-Kardoskút Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság nem csak a főzésben jeleskedett, hiszen tagjaik szép vadászati és trófeakiállítást varázsoltak a művelődési ház klubtermébe. A kiállítást Gabnai József, a társaság hivatásos vadásza nyitotta meg. Ismertetőjéből sok érdekességet is megtudhattunk a kiállított gyűjteményről. Közben egy szürkemarha szarvából saját kezűleg faragott kürtjét is megszólaltatta előadónk a hallgatóság nem kis örömére. Nagy élmény volt hallgatni a párzás idején hallható állathangokat imitáló hangokat. Másik kiállítónk Verasztó Ferenc volt, aki 10-12 éve foglalkozik tudatosabban az érmegyűjtéssel. Az ő gyűjteményéből csodálhattunk meg különböző nem mindennapi érméket, papírpénzeket a Kossuth bankótól kezdődően napjainkig. Fontosabb szakmai kiadványokat is láthattunk. Ismertetője közben rájöhettünk, hogy Feri bácsi komoly tudással rendelkezik az érmegyűjtéshez nélkülözhetetlen történelmi korszakokról is.  A nap folyamán több érdeklődő is megfordult kérdéseivel nála. A Március 15. tér délelőttől már a gyerekeké volt, hiszen ugráló vár, körhinta, dodzsem, céllövölde várta őket. 11 óra táján pedig Hevesi Imi bácsi és a Zűrzavar Együttes szórakoztatta a nagyérdeműt. A nagy melegben sokan az árnyékos helyeket választották maguknak, sokan a művelődési ház büféjében kerestek hűsítőt maguknak. Aki pedig ezek után még a fellegekbe vágyott, annak a kívánságát az orosházi tűzoltó fiúk teljesítették. Kosaras járművükből madártávlatból szemlélhettük a községet és környékét. A közelből pedig a dodzsemező gyerekek, fiatalok hangja hallatszódott,  ahogy önfeledten élvezik az autós játék örömét.  Így tett e sorok írója is, pár menettel itt lazítottam önfeledten a falunapi teendők közben…  Az ebéd utáni órákat többen a víztorony melletti ligetben töltötték, hiszen látványos középkori lovagi bemutatót tartott a Diósdról érkezett Történelmi Bajvívó Egyesület. A lovagoknak nemcsak egymással, hanem a nagy meleggel is meg kellett birkózniuk.  A bemutató alatt értettem meg miért is halasztották Skorkáék finom birkapörköltjét a késő utáni órákra… Embert próbáló fizikai „mutatványokat” láthattunk tőlük: a csillagdobás, a lándzsadobás, az íjászat, a kardvívás és sok más lovagi küzdőelem elevenedett meg előttünk. A színes korhű jelmezek, sátrak és palánkok illetve a játékok alatt az ízes történelmi ismertető egy „középkori klerikus” tolmácsolásában még közelebb hozta számunkra a lovagok életét. Kiemelkedően nagyszerű és élvezetes program volt! A látogatóknak nem kellett sokat járkálniuk, hiszen a délutáni táncbemutatóra a mazsorettesek és a néptáncosok a liget elől zenés-táncos felvonulással érkeztek a művelődési házba. Itt telt házzal fogadta a közönség a Desperado Alapfokú Művészeti Iskola táncosait, csoportjait. Vastapssal jutalmazta a közönség a látványos elemeket, koreográfiákat felcsillantó táncosoknak az előadást. Késő délután a nap egyik legjelentősebb pillanata érkezett el, hiszen az ünnepélyes díjkiosztó keretében ilyenkor adja át a polgármester úr és a művelődési ház vezetője a különböző elismeréseket, díjakat. Az idén a képviselő-testület határozata alapján Urszuly János nyugalmazott pedagógus lett a „Kardoskút Községért-díj” tulajdonosa, akinek életútját Ramasz Imre polgármester úr méltatta. A későbbiekben az ünnepségen jelenlévő orosházi polgármester, Németh Béla is kiemelte a tanár úr munkásságának eredményeit. A Cinkusiak Baráti Körének idei kardoskúti díjazottja Móga Szilvia lett, akinek az elismeréssel járó serleget Németh Béla nyújtotta át. Móga Petra kiemelkedő tanulmányi eredménye és aktív közösségi munkájának dícséretéül a Kardoskút Községért Közalapítvány pénzjutalmát is átvehette több helyi tanulóval egyetemben Bódi Jánosnétól, a közalapítvány kuratóriumi elnökétől. A díjkiosztó ünnepség keretén belül került átadásra 16 kardoskúti ingatlantulajdonosnak a „Virágos Kardoskútért” címmel járó ajándékutalvány és oklevél. A 9 tagú zsűri véleménye alapján olyan személyek kaptak elismerést, akik igényesek környezetükre, lakóházukat és kertjüket folyamatosan szépen, rendben tartják. A falunapi pörköltfőző verseny, a kispályás labdarúgó bajnokság eredményei is itt kerültek nyilvánosságra, díjazásra.  Az ünnepségen elismerésben részesült még Andrékó Pálné, aki szakmai vezetője a Kardoskúti Kézműves Körnek és kiemelkedő munkát végez a népi kultúra hagyományaira épülő kézművesség terjesztésében és művelésében. Az idei Falunapra az erdélyi testvértelepüléseinkről idelátogató homoróddaróci és homoródjánosfalvi vendégek nevében György Izabella nyugalmazott iskolaigazgató köszönte meg a kardoskútiak vendégszeretetét és adta át jelképes ajándékait a kardoskúti embereknek.  Az esti programok az általános iskola udvarán folytatódtak. Először az orosházi székhelyű Bel Canto Énekegyüttes lépett fel Pörneki Anikó énekművész vezetésével. A fiatal hölgyekből álló együttes könnyed, szórakoztató zenével érkezett hozzánk. Műsorukban musical- és operett részletek hangzottak el. A néptáncot kedvelők az idén egy lengyel és három orosz gyermek néptánccsoport bemutatóját láthatták. Az orosz csoportok nagyon messziről érkeztek hozzánk, Moszkvától mintegy 6 órás repülőúttal közelíthető meg otthonuk. Élvezetes volt látni a jellegzetes, nálunk ritkán látható keleti táncaikat. A várva-várt sztárparádé sem maradhatott el, hiszen Auth Csilla koncertezett késő este. Nagyon sokan együtt énekeltünk vele! Jó volt látni, ahogyan egyre többen bekapcsolódtak, vevők voltak Csilla invitálására. Hiába énekelte a koncert végén, hogy „Engedj el!”, mi csak egy ráadás szám után, elég nehezen engedjük el…  Éjjel, amikor már közeledett a Groovehouse fellépésének időpontja, egyre csak fokozódott a hangulat. Folyamatosan jöttek kíváncsiskodók és rajongók vidékről is Kardoskútra. Becslések szerint kicsi községünk lakóinak számát megdupláztuk, szerintem körülbelül kétezer ember szórakozott önfeledten a sportpályán felállított nagyszínpad előtt. Feszülten vártuk a sztárok megérkezését. Amikor Judy és Zsolti autója megállt a Kossuth utcán, Musztafa Imi bejelentésére nagy ováció és taps hallatszott. Utána igazi sztárkoncert következett a javából. A Groovehouse tagjainak közvetlenségét megérezhettük, hiszen a színpadra gyerekeket is felhívtak, akik együtt énekeltek, táncoltak velük. Természetesen rengeteget dedikáltak ők is, és a végén jóízűen vacsoráztak meg óvodánkban. Judy nagyon meglepődött és örült, hogy sokan eljöttek. Látva vendégszeretetünket a koncert után megsúgta, hogy bárkinél szívesen itt is aludtak volna Kardoskúton, ha másnap nem kellene nekik Romániába utazni egy újabb fellépésre. Egyáltalán nem siettek el, közvetlen baráti beszélgetésben töltöttük el a fellépés utáni órát. Megtudtam, hogy következő, 5. lemezük szeptemberben jelenik meg. Mindezek után igazi utcabálos hangulat uralkodott a sportpályán, ahol is DJ. Musztafa Imi zenéire nagyon sokan táncoltak éjjel fél 3-ig.

Szuper hangulatban sokféle program között töltöttük el a 2007-es Falunapot!
Jövőre ugyanitt – ugyanígy!

A pörköltfőzés jobban ment

Az Ízek Fesztiválja után egy héttel ismét alágyújtottunk a bográcsoknak! A Kardoskútiak 40 fős csoportja az I. Körösök-völgye Folklór Fesztiválra utazott el július első szombatján. A nap bővelkedett kulturális programokban és a résztvevő 15 település 16 főzőcsapata most marhapörköltet főzött a neves zsűri előtt. Már kora reggel elindultunk, hogy délre elkészítse a két kardoskúti főző – Hopka Ernő és Mórocz Lajos – a pörköltet. Teljesen más fortély szerint készültek a bográcsokban a finom falatok, s Tarhos központja hamarosan megtelt a ligetből felszálló illatokkal. Amíg a bográcsokban puhult a hús, addig nekiláttunk a településünket bemutató sátor-kiállítás összeállításának. A kardoskúti Fehértó képei, poszterei mellett a helyi kézművesség alkotásait is kiállítottuk. Ebéd után került sor az eredményhirdetésre. Csoportunk már előbb is véleményét nyilvánította az üres tányérokkal, hiszen jóízűen elfogyasztottuk a finomra sikerült bográcsosokat. A zsűri egyöntetűen az első díjat Mórocz Lajos pörköltjének ítélte, másik főzőnk Hopka Ernő a tiszteletbeli negyedik helyet kapta. Szép eredményeik a helyi pörköltfőző hagyományt dicsérik!

Fiatalok, idősebbek egyaránt jókedvűen érkeztünk haza e szép nap után.

További fotók IDE kattintva tekinthetőek meg.

Ízek Fesztiválja

Fotógaléria IDE kattintva érhető el.

Szép, könnyed nyárias időben vette kezdetét a Március 15. tér parkjában az Ízek Fesztiválja. Négy település – Csanádapáca, Gerendás, Tarhos és Kardoskút- képviseltette magát a fesztivál bográcsgulyásfőző versenyén illetve a fellépők is ezen településekről jöttek.

Már kora reggel megérkeztek a vidéki csapatok a művelődési ház udvarára, ahol hirtelen nagy lett a sürgés-forgás. Hamarosan kellemes illatok járták be a környéket. Amíg készült a sok bográcsban a gulyás, addig a megnyitóünnepséggel kezdetét vette a rendezvény a parkban. A megnyitó ünnepség keretében a köszöntőbeszédem után felolvastam Dobrev Klára, az Egészséges Településekért Alapítvány kuratóriumi elnökének a fesztiválra írt levelét, amelyben üdvözölte a községek résztvevőit és példaadónak nevezte összefogásunkat. A rendező települések nevében – mint a házigazda község polgármestere- Ramasz Imre nyitotta meg a fesztivált. A megnyitóünnepség után Orovecz Ildikó, az Orosházi Tisztiorvosi Szolgálat védőnője az egészséges életmóddal és táplálkozással kapcsolatban előadást tartott a hallgatóságnak. Ezután vette kezdetét a kulturális program, amely egészen délutánig tartott. Délre elkészültek a finom bográcsgulyások. Nem voltak könnyű helyzetben a zsűri tagjai, akik a települések képviseletében végigkóstolták a 7 benevezett csapat ízes főztjét. Egyéni pontozás után kialakult a sorrend: első helyezett lett Medovarszki Mátyás csapata Csanádapácáról, második helyen a Tarhosiak csapata végzett Fodréné István Mária vezetésével, a harmadik díjat Szász Róbert nyerte el csapatával, akik Gerendásról érkeztek.

Kora délutánig több mint százan igénybe vették az egészségügyi állapotfelmérést a kardoskúti Egészségház szakemberei segítségével.

A fesztivál vendégei a helyi méhészek – Somogyvári Zoltán és Bodrogi József- különböző fajta mézeiből is kóstolgathattak. A nap folyamán a Móra Ferenc Művelődési Ház nagytermében ételbemutató is várta az érdeklődőket. A helyi és környékbeli ételspecialitásokból, biotermékekből és készítményekből közös kiállítást rendezett a négy szervező település. Nagyon sokan megcsodálták és megkóstolták a finomságokat. Az ételek receptjei az ősz folyamán kiadásra kerülő közös kiadványunkban is olvashatóak lesznek, illetve a fesztiválról szóló képes beszámoló is helyet kap majd a települések bemutatkozó oldalai mellett.

Remek kikapcsolódásra adott alkalmat minden vendég számára ez a szép szombati nap.

Július 7-én Tarhosra látogatunk el a Kardoskútiakkat az I. Körös-völgyi Folklór Fesztiválra. Hamarosan találkozunk a most megismert barátainkkal!

Reméljük jövőre Csanádapácán rendezhetjük meg a következő Ízek Fesztiválját!

 

Kapcsolódó írások:

 

Dobrev Klára nélkül is az egészségmegőrzés jegyében szűrtek Kardoskúton
http://www.beol.hu [2007-06-30 17:46:44]

Gyurcsány Ferenc feleségének, Dobrev Klárának a nevéhez fűződő Egészséges Településekért Alapítvány pályázatán nyert Csanádapáca, Gerendás, Kardoskút és Tarhos az ízek fesztiváljára pénzt. Kardoskútra várták Dobrev Klárát is szombaton, de ezúttal elmaradt az alapítvány alapítójának a látogatása.

A szervezők kedvét ez sem szegte, a kisközség főterén, az uniós játszótéren szűrték a lakosságot. A csanádapácai Mórocz Ildikó, a helyi Egészségterv koordinátora elárulta, váratlanul érte őket az érdeklődés, sorok álltak a vércukor mérésénél.
S miközben a felnőttek az egészségükért aggódtak, a színpadon az összefogásban jelesre vizsgázott települések sportos táncosai, népzenészei, karatésai léptek fel.

Az ízek fesztiválján hét bográcsban főtt a gulyás, a program végén eredményt is hirdettek, hogy kiknek a tüzén készült a legízletesebb eledel.
A csanádapácai Medovarszki Mátyás gárdája vívta ki az elsőséget, második lett Tarhos, harmadik pedig a gerendási Szász Róbert csapata.

cs.i.

Reggel óta rotyog a gulyás Kardoskúton
http://www.beol.hu [2007-06-30 10:34:13]

Ízek fesztiválja néven Kardoskút Csanádapáca, Gerendás és Tarhos települések részvételével közös gasztronómiai és kulturális rendezvény zajlik szombat reggel óta Kardoskúton. Az Egészséges Településekért Alapítványtól a négy település közösen nyert pályázat útján anyagi hozzájárulást, amelynek felhasználásával és kiegészítésével szervezték meg a kulturális programokkal színesített gasztronómiai rendezvényt. A településekről érkező együttesek, fellépő csoportok mind-mind nagy önzetlenségről tettek tanúságot, hiszen a közös együttlétért, kikapcsolódásért és szórakozásért jöttek el Kardoskútra. A nap folyamán több tánc -néptánc, moderntánc és aerobic-, illetve népzene és főként a fiataloknak szóló mai modern zene is hallható és látható. Az ízek fesztiváljának látványos része a főzőverseny. A négy településről benevezett 2-2 csapat reggel óta készíti specialitását (bográcsgulyás főzésében kell a versenyzőknek felcsillantani tudásukat).

cs.i.

Hamarosan: Ízek Fesztiválja

Kardoskút községben 2007. június 30-án rendezzük meg Csanádapáca, Gerendás és Tarhos települések részvételével közös gasztronómiai és kulturális rendezvényünket, az Ízek Fesztiválját.

Az Egészséges Településekért Alapítványtól a négy település közösen nyert pályázat útján anyagi hozzájárulást, amelynek felhasználásával és kiegészítésével szerveztük meg a kulturális programokkal színesített gasztronómiai rendezvényünket. A hosszas előkészítő munkák vége felé tartva elmondhatjuk, hogy a településekről érkező együttesek, fellépő csoportok mind-mind nagy önzetlenségről tesznek tanúságot, hiszen a közös együttlétért, kikapcsolódásért és szórakozásért jönnek el Kardoskútra. A nap folyamán többfajta tánc -néptánc, moderntánc és aerobic-, illetve népzene és főként a fiataloknak szóló mai modern zene is hallható és látható lesz. Az Ízek Fesztiváljának látványos részének ígérkezik a főzőverseny, amelyen a négy településről benevezett 2-2 csapat vesz részt. Ám nem a Kardoskúton általában megszokott pörkölt lesz a menü, hanem a bográcsgulyás készítésében kell a versenyzőknek felcsillantani tudásukat. Emellett lesz borkóstoló Vincze Béla egri borász termékeiből, palacsintasütés illetve sok más egészséges finomság várja majd a hozzánk látogató vendégeket. Az őszre tervezett közös kiadványunkban szereplő -a helyi specialitásokat és jellegzetes ételeket, süteményeket bemutató- receptek a fesztiválon  elkészített formában be is mutatkoznak.

Kardoskút község az Egészséges Településekért Alapítványtól a tankonyha létrehozására közel 120.000 Ft-ot nyert, amelynek segítségével bővítettük a konyha felszereltségét. Az önkormányzat anyagi hozzájárulásával pedig a konyha épületét és belső terét tettük újabbá, szebbé és nem utolsó sorban higiénikusabbá. A tavasz folyamán elindult a tankonyha-programunk is, az elmúlt hónapokban a különböző népbetegségekben érintettek, a fiatalok és gyermekek hasznos főzési tanácsokat és elméleti ismereteket kaphattak Tibáné Hamvasi Zsuzsanna védőnőtől. A tankonyha-program az egészséges életmódra nevelést és a helyes étkezési szokások kialakítását célzó foglalkozásokkal a nyári szünet után is folytatódik. Most már nagy igyekezettel készülünk a hamarosan megrendezésre kerülő Ízek Fesztiváljára.
Reményeink szerint sokan ellátogatnak községünkbe és a jövő évben társtelepüléseink egyike folytatja majd a fesztivált!

Iskolai ballagás

Június 16-án hat végzős diáknak utoljára csengettek az általános iskolában. A ballagók meghatódottan búcsúztak el iskolájuktól, ahova ezután is szeretettel várják vissza őket. A hetedikesek búcsúztatójukban kiemelték, hogy a nyolcadikosok büszkék lehetnek arra, hogy e falak között, ebben a családias légkörben végezhették el alapfokú tanulmányaikat. Tudásuk nem kevesebb, mint a városban tanuló diáktársaiké. A ballagók osztályfőnöke, Gombkötő Lajosné, Klárika tanárnő meghatódottan kísérte végig az iskolatársaktól, a pedagógusoktól búcsúzó tanulóit. A végzősök megköszönték tanáraiknak azt az áldozatos és fáradhatatlan munkát, aminek révén tudásukkal nem szégyenkezhetnek az elkövetkezendő középiskolai évek alatt sem. A nyolcadikosok mindegyike felvételt nyert valamely középfokú oktatási intézménybe. A ballagás végén az életről szóló verset közösen adták elő diáktársaik, szüleik és a ballagásra ellátogató vendégek előtt.

E tanév végén köszön el az iskolától Pusztai Ádám igazgató úr is, aki a 2006/2007-es tanév igazgatását már a nyugdíj mellett vállalta el. Ősztől az oktató-nevelő munkát a közeljövőben megválasztásra kerülő új vezetővel fogja az iskola tantestülete kezdeni.

Galéria

Gyermeknap

Szikrázó napsütés köszöntötte 2007. június 8-án reggel az általános iskola udvarán gyülekező gyermekeket. Ez a nap más volt, mint egy szokásos péntek az iskolapadokban. Ez a nap a gyerekekről szólt. 8 órakor rókavadászattal kezdődött a program. Egymás után jelentkeztek a gyerekek megérdemelt jutalmukért a tanároknál. Egymással is versenybe szálltak, hogy ki mennyit gyűjtött össze az iskola udvarán különböző helyeken elrejtett rókákból. Üdítő és csoki volt a jutalom. Ezután a kicsik óriási focimérkőzésére került sor. A két rivális csapat még a mezében is kinyilvánította, hogy kinek melyik a kedvenc focicsapata.

Közben megérkeztek az orosházi tűzoltók egy létrás és egy fecskendős autóval. Majd egy szirénázó rendőrautó zaja verte fel az amúgy is mozgalmas iskola udvarát.  A fiúk azonnal körbevették a járműveket.

Ám, hogy a lányoknak is legyen elfoglaltsága a Kardoskúti Kézműves Kör vezetőjének, Andrékóné Katika néni segítségével gyöngyöt fűzhettek és más, kézügyesség fejlesztő játékokat játszhattak.

A sportpályán közben elkezdődött a rendőrségi bemutató. Először egy rendőr és társa – aki esetünkben egy kutya volt- bemutatóját nézték végig. Megtudhatták a gyerekek, hogy egy rendőrkutya 3 rendőrrel is felér. Ilyen kutyából a megyében összesen öt van. A vezényszavakat pontosan és fegyelmezetten követte a kutya. Az egyik tűzoltó közreműködésével még csibészeztetésre is sor kerülhetett. A bemutatót követően a gyerekek a saját kezükbe vehették a rendőrségnél használatos tárgyakat, mint pl. a pisztoly, töltény, gázspray, gumibot és golyóálló mellény. A golyóálló mellény próbájára is sor kerülhetett, de szerencsére csak a gumibot csattant rajta. Összebilincselt kezű gyerekekkel is sűrűn szembe találhattuk magunkat. A rendőrségi bemutató után a jelenlevők madártávlatból is megcsodálhatták Kardoskutat, ugyanis beindult a tűzoltóság létrás kocsija. A gyerekek 4-5-ös csoportokban mehettek fel, aránylag kisebb magasságba. Miután minden gyerek kipróbálta, jöhettek a felnőttek, akiket óriási magasságokba vitt fel az emelő.

Következett az év mérkőzése. Verasztó József és Pásztor István csapata mérkőzött össze Pusztai igazgató úr bíráskodása mellett. Óriási küzdelemben a fehérek nyertek. Bár a feketék az óváson gondolkodtak a meccs után a fehérek kemény játéka miatt, de végül is beletörődtek és a pénteken tartandó fordított napon revánsban reménykednek.

A focimeccs ideje alatt az iskola falai is kiszínesedtek, hiszen elkezdődött a rajzverseny Fodor tanár úr vezetésével.

Az iskola udvara lassan kiürült, de a programoknak még nincs vége. Kicsik és nagyok elindultak a Móra Ferenc Művelődés Házba, hogy az Elekről hozzánk érkező bűvész műsorát megnézzék. Vidám egy óra következett. Volt itt minden. Kártyatrükk, lángoló karikákon átszaladó patkányok, a semmiből felbukkanó nyuszi, eltüntetett segéd, kötél trükk és még felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent láthattunk. A bűvész többször is bevonta a gyerekeket a műsorba. Azonban mindenki már a műsor végére várt.  Na, nem a műsor minősége miatt -arra egy szavunk nem lehet, hiszen szuper kis műsor volt-, hanem mert mindenki tudta, hogy még hátravan egy óriáskígyó és egy krokodil. És előkerült az a várva várt fonott kosár és fekete láda. A teremben a pillanatnyi csendet éles sikítás váltotta fel. Megjött az óriáskígyó és a krokodil, amiket a bátrabbaknak meg lehetett simogatni. Volt, aki a kígyót a nyakába is vette. Önfeledt játékba ment át a bűvész-show. Meglepően bátrak voltak a gyerekek. Szinte mindenki megérintette a hatalmas kígyót.

A műsor végeztével visszamentek a gyerekek az iskolába valamint az óvodába. Ebéd után a szülői munkaközösség minden gyereknek egy ajándékot nyújtott át. Különböző sporteszközöket kaptak ajándékba: labda, tollas ütő. A nyári vakáción biztos hasznát is veszik. Ezzel véget is ért az idei gyereknap.

Egy hét múlva ismét megtelik az iskola udvara, hiszen elbúcsúznak a nyolcadikosok.

Óvodai ballagás

Sírás és nevetés vegyesen hallható volt 2007. június 2-án a Móra Ferenc Művelődési Ház falai között. A búcsúzásról szólt a ma délelőtt. Búcsúztak az óvodás gyermekek az őket sok szépre és jóra tanító óvónéniktől. Búcsúztak az óvónénik a már szívükhöz nőtt gyermekektől. Valamint elbúcsúzott az óvoda a több évtizedig ott dolgozó Károlyiné Marika nénitől is. Az ő gondos szeretete sokunkat elkísért óvodás éveink alatt. Szülők, nagyszülők hol könnyes szemmel, hol nevetve szemlélték a ballagó gyermekek kedves műsorát. Idén a tíz ballagóból heten a kardoskúti iskolában kezdik görbíteni a betűket és itt fogják megtanulni, hogy mennyi is az egyszeregy.

Pünkösdi hétvége Erdélyben

Kardoskút erdélyi testvértelepüléseire látogatott el 2007. május 25-28-a között községünk képviselőtestületi tagjaiból és köztisztviselőiből álló csoportja. Az ott töltött napok különösen szép élményekkel gazdagították mindazokat, akik először jártak a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező Erdélyben.

Kirándulásunknak számos más célpontja is volt, amelyeket igyekeztünk meglátogatni, hiszen a kilométeróra és az időnk nagyon be volt osztva. Odafelé utunk első nagyobb állomása Déva vára volt, ahol a nemrégiben létesített felvonóval percek alatt feljutottunk a hegy tetejére. Innen egészen jól beláttuk az egész várost.

Ezek után Nagyszeben belvárosát néztük meg egy – finomnak annyira nem mondható-  fagyi erejéig. Ebben az évben Nagyszeben Luxemburggal együtt „Európa kulturális fővárosa”, így az óvárosban szembetűnő nagy felújításokat végeztek a szép műemléképületek homlokzatain illetve sok kulturális rendezvényt is tartanak az idén. Rövid sétánk után már siettünk is Segesvár felé. Itt a jégesővel kísért zápor miatt sajnos városnézésre nem állhattunk meg egyáltalán.

Ahogyan elhagytuk a várost, hamar kiderült az ég és így Fehéregyházánál Petőfi emlékszobra előtt időzhettünk el egy pár percre. Jó volt látni, hogy sok koszorú és nemzeti színű szalag jelzi a magyarok látogatását az emlékműnél, csakúgy mint Tamási Áron síremlékénél is, amelyet másnap Farkaslakán tekintettünk meg. Szálláshelyünk Székelyszentmihályon, egy aprócska csendes falu panziójában volt. Odafelé menet – aki még nem járt ott eddig- az is  meggyőződhetett arról, hogy sok út nehezen járható. Amikor a nagyobb országutakról letértünk, már szinte „el is fogytak” az utak.

A második napon úti célunk a Szent Anna-tó és környéke volt, illetve Brassóban álltunk meg egy pár óra hosszára. Itt szintén a magasba hágtunk egy felvonó segítségével. Madártávlatból láthattuk a hatalmas várost, a Fekete Templomot, ami egyik nevezetessége Románia negyedik legnagyobb városának.

Ezek után indultunk el a testvérfalukba, ahol már nagy szeretettel készülődtek az újbóli találkozásunkra. Homoróddarócon három iskolás gyermek népdalcsokorral várt bennünket. Nagy öröm volt számunkra csodálatos énekhangjuk és az az előadásmód, amit ezek a gyerekek a vérükben hordoznak. Kevés ilyen zenei élményt kaptam életem során hasonló korú iskolás gyerekektől. Sokunk szeméből a meglepettséget és a meghatottságot olvastam ki. Izabella igazgatónő elmondása szerint az iskolás gyerekek szinte versengenek egymással, hogy ki tud több népdalt elénekelni. Szerencsére még intenzíven él az ottaniakban a magyar népzene és néptánc szeretete. Egy finom vacsora és az iskola körbejárása után Homoródjánosfalvára látogattunk, ahol a templomban Simó Sándor unitárius lelkész úr köszöntött és lepett meg minket a testvértelepülések ajándékaival.  Utána kötetlen beszélgetéssel fejeztük be látogatásunkat

Másnap este mi fogaduk erdélyi barátainkat szálláshelyünkön, Székelyszentmihályon. Előtte azonban sok kilométert tettünk meg, hiszen megnéztük a Gyilkos-tavat és a Békási-szoros lenyűgöző természeti adottságán ámultunk el. Egy kiadós sétát is tettünk a 300 méter magas sziklák között a csöpörgő esőben. Ez kellőképpen fel is üdített minket.

A kirándulás utolsó napján útba ejtettük a híres Parajdi-sóbányát, ami a légúti betegségekben szenvedőknek különös felüdülést nyújt. 120 méter mélyre vitt le minket az autóbusz, ahol a bányában kialakított 20 méter széles, 12 méter magas „termeken” át sétálhattunk és a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kápolnában is megpihenhettünk.

Ezután már hazafelé igyekeztünk, de még a Király-hágóról egy utolsó pillantást vetettünk Erdély hegyeire, s az esti órákban jó hangulatban, sok szép élménnyel érkeztünk haza.

Reméljük hamarosan visszatérhetünk erdélyi barátainkhoz és ha előbb nem, akkor a közelgő Falunapunkon vendégül láthatjuk őket!

Hősök napja akkor és most

Békés Megyei Népújság 1990.május 7, hétfő

“Eltemettük őket végre.”
Istentisztelet az elesett katonákért, leventékért Kardoskúton

Kardoskúton az evangélikus templomban tartott szombati Istentiszteletre sok százan jöttek el, hogy együtt imádkozzanak, emlékezzenek. Emlékezzenek azokra a II. világháborúban elesett katonákra és leventékre, akiknek nem adatott meg a borzalmas világégésből a hazatérés. Édesanyák, szerető testvérek, hűséges hitvesek, árva gyermekként felnőtt férfiak és nők emlékeztek e napon a halott fiukra, a volt szeretőkre,a pótolhatatlan édesapákra; a halottakra, akiknek soha nem tudhatták meg utolsó gondolatukat, akiknek testét ismeretlen föld fogadta be, akik valaha Istenhozzádot intettek a szeretettek felé, de akkor még maguk sem tudták,hogy ahova ők indulnak, onnan nincs visszatérés. Évtizedek múltak el anélkül, hogy a fájó és gyógyíthatatlan sebekről beszélhettek volna. A hozzátartozók titkon siratták az elesetteket. Május 5-étől Kardoskúton van hol megállni egy percre az emlékezőknek: az evangélikus templom kertjében állították fel azt az emlékművet, amelynek márvány talajára 48 katona és jó levente nevét véste fel az utókor. Az avatás ünnepi forgatagában egy sokat élt emberrel hozott össze a sors. Gombkötő Mihály annak idején 1944 szeptemberében 62 leventetársával együtt hurcolták el. Barátai táborokban vesztették életüket. Az Orosz fogságot, igaz rokkantan, de ő túlélte. Túlélte és úgy érezte a háborúban elesett társainak emléket kell állítania. Gombkötő Mihály: 1989-ben kezdeményeztem a Hazafias Népfront községi bizottságánál az emlékműállítást. Rövidesen megszerveztük az Emlékmű Bizottságot és munkához láttunk – idézi fel az első lépéseket Gombkötő Miska bácsi. – Az ország minden részébe leveleket küldtünk, felkutatták a még élő hozzátartozókat. Így sikerült 58 elesett kardoskúti katona és levente nevét összegyűjtenünk. A rokonok 98 ezer forintot adományoztak, a falusiak pedig 25 ezret erre a célra. Társadalmi munkában készítettük el az alapot, majd Cseh Zoltán tervező által megálmodott emlékművet. Bencsik Márton rövid idő alatt megépítette. Most már van hová tenni a virágcsokrokat, a koszorúkat. Ettől a naptól fogva szeretteink nemcsak az emlékezetünkben élnek, hanem ahogy az Írás mondja, isten tenyerébe vési bele övéi nevét – a hálás utókor pedig a márványtáblába.
Cs.I

Fotók akkor…

május 20:

Délután kettő órakor megszólalt a kívül-belül megújult kardoskúti evangélikus templom harangja. Emlékezni hívott a harangszó: emlékezni a háborúkban meghalt hős katonákra és leventékre. Az ünnepség alkalmából közel ötvenen foglalták el helyüket a templom hűvös falai között. Laczki János evangélikus lelkész vezette az istentiszteletet. Meghívott lelkészként Ribár János orosházi igazgató-lelkész, esperes mondott indulatoktól és politikától sem mentes beszédet. A napi politikával átszőtt beszéde igen jól tükrözte a jelenlegi helyzetet. Kihangsúlyozta a nehéz mindennapi megélhetést.  A beszédek között az orosházi egyházközség fiataljai egyházi énekeket adtak elő. Laczki János külön beszédben tért ki a templom felújításhoz hozzájárulók köszöntésében. Megtudhattuk, hogy a felújítás 1.300.000 Ft-ba került, amelyből 1.000.000 Ft-ot az egyházközség állt. Kardoskút Község Önkormányzata 150.000 Ft-tal segítette a felújítást. A fennmaradó összeget magánemberek adományából egészítették ki. Az istentiszteletet követően az emlékezés a templomkertben, az 1990-ben felállított Hősök Emlékművénél folytatódott. Koszorús Oszkár beszédében többek között méltatta Gombkötő Mihályt, aki oroszlánrészt vállalt az emlékmű létrehozásában. Ezután név szerint is felsorolta a leventéket. A koszorúzás ezt követően a temetőben található világháborús emlékműnél folytatódott.

Fotók most: