Kategória: Egyéb

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

December 20-án került megrendezésre a régi hagyományokkal bíró községi karácsonyi ünnepség, amely évről évre a település egyik legmeghittebb eseménye. Az adventi időszak végéhez közeledve ismét többen összegyűltek a művelődési ház nagytermében, hogy közösen hangolódjanak a karácsony ünnepére, megélve az összetartozás, az öröm és a szeretet pillanatait. Az ünnepség nemcsak műsorában, hanem hangulatában is hű maradt a hagyományokhoz.

A délutáni összejövetel Varga Pál polgármester ünnepi gondolataival vette kezdetét. Beszédében a karácsony valódi üzenetére hívta fel a figyelmet: a szeretetre, az egymás iránti figyelemre, valamint arra az erőre, amely egy közösséget a nehéz időkben is képes összetartani. Szavai nyugalmat, bizakodást sugároztak, és megalapozták az ünnepség további részét.

Hamarosan különleges vendégek is érkeztek a terembe: Szent József és Szűz Mária is meglátogatta az ünnepséget karján a kisdeddel. Bár csak rövid időt tölthettek a közösséggel, jelenlétük igazi karácsonyi csodát jelentett, hiszen még sokfelé kellett ellátogatniuk ezen az estén a faluban. A látogatás szimbolikusan is megerősítette az ünnep isteni üzenetét.

A köszöntőt követően a helyi óvodások kedves műsora következett. A gyermekek egy mesével és karácsonyi versekkel, énekekkel készültek, előadásuk pedig őszinte mosolyt és meghatottságot csalt a közönség arcára. A gyermeki tisztaság és lelkesedés különleges varázst vitt az ünnepségbe, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a karácsony legszebb üzenetei a legegyszerűbb pillanatokban rejlenek.

A műsor  a zene szárnyain folytatódott: Bálint Zsuzsanna és Szilágyi Mihály „Karácsonyi dallamok” című előadása igazi ünnepi élményt nyújtott. Angol és magyar karácsonyi dallamok csendültek fel, amelyek egyszerre idézték meg a meghittség és az öröm érzését. Az ismerős melódiák sokak szívét megérintették, közös élménnyé formálva a zenés perceket.

Laczki János evangélikus lelkész, szolgálata után ünnepélyes keretek között meggyújtotta az adventi koszorú negyedik gyertyáját, amely a szeretet és a beteljesedés jelképe. A fellobbanó láng csendet és elmélyülést hozott a terembe. A közösen feldíszített fenyő mellett az idén is csillagszórók gyúltak, és felcsendült  a „Mennyből az angyal” című egyházi ének a közösség éneklésével.

Hagyományokhoz hűen senki sem tért haza üres kézzel. A régi szokás szerint mindenki hozott egy apró ajándékot a község karácsonyfája alá, így minden résztvevő kapott egy kis meglepetést. Az ünnepséget kézműves foglalkozás, forró tea, forralt bor, banán, mandarin és friss kalács tette teljessé. A Bajnóczi család az idei évben is saját készítésű sós ostyával kedveskedett a vendégeknek, míg a Kardoskúti Főnix Kulturális Egyesület minden jelenlévőt egy egyedi karácsonyfadísszel ajándékozott meg.

Fotó: kmnp.hu

Újabb, csaknem egymilliárd forintos fejlesztés kezdődött a Körös-Maros Nemzeti Parkban. A helyszín ezúttal Kardoskút, az elsődleges cél pedig az igazgatóság Sóstói Állattartótelepén élő, őshonos juhállomány tartásához szükséges infrastruktúra fejlesztése.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Meghitt ünnepi hangulat lengte be Kardoskút központját advent harmadik vasárnapján, amikor a község lakói és vendégei együtt gyűltek össze az adventi koszorú körül. A kültéri rendezvényen a várakozás, az elcsendesedés és az összetartozás gondolata állt a középpontban.

Az ünnepi műsorral a Főnix Kulturális Egyesület készült, amely méltó módon járult hozzá az adventi készülődéshez. A versek elhangzását finom, ünnepélyes furulyaszó kísérte, tovább erősítve az alkalom bensőséges atmoszféráját. A zene és az irodalom harmonikus egysége sokak számára nyújtott lelki feltöltődést a karácsonyt megelőző időszakban.

Az ünnepség lelki részét Pápai Attila evangélikus lelkész szolgálata tette teljessé. Gondolatai az advent üzenetére, a reményre és a fény közeledtére irányították a figyelmet. Szolgálatát követően ő gyújtotta meg a község adventi koszorújának harmadik gyertyáját, amely a szeretet lángjaként világított tovább a téli estében.

A rendezvény végén a szervezők meleg teával és forralt borral vendégelték meg az érdeklődőket, az Őzse család felajánlásának köszönhetően pedig friss, illatos kalács is került az asztalokra.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Kardoskútra idén is megérkezett a Mikulás, és remek hangulattól volt hangos a művelődési ház nagyterme! Már jóval a kezdés előtt megtelt a terem izgatott gyerekekkel, kíváncsi nagyobbakkal, mosolygós szülőkkel, nagyszülőkkel és testvérekkel. Mindenki arra várt, hogy végre felbukkanjon a nagy piros kabátos, és elhozza a karácsony első igazi varázsát.

Ahogy már több mint másfél évtizede, idén is a Magyar Földgáztároló Zrt. támogatásával érkeztek a Mikulás-csomagok, amelyekben minden gyermek talált valami apró csodát. A gyerekek büszkén szorongatták az ajándékokat, és már bontogatás közben arról beszélgettek, melyik meglepetés lett a kedvencük.

A kora este azonban nem csak az ajándékokról szólt. A Léghajó Színház zenés műsora előtt már pezsgő élet volt a nagyteremben: az Andrékó testvérek szuper karácsonyi kézműves foglalkozással készültek. A saját készítésű kis ajándékok és rengeteg nevetés töltötte be a helyet. A gyerekek lelkesen ragasztottak, vágtak és alkottak – közben pedig egyre inkább ráhangolódtak az ünnepekre.

Amikor a Mikulás végre megérkezett, a gyerekek hatalmas ovációval fogadták. Énekekkel, versekkel és csillogó szemekkel köszöntötték, ő pedig mindenkit megajándékozott egy kedves szóval is. A pillanat tényleg varázslatos volt: mindenki érezte, hogy elindult a karácsony igazi, szívmelengető időszaka.

A rendezvény idén is jókedvvel és rengeteg élménnyel töltötte meg a falut – pont úgy, ahogy azt a Mikulástól várjuk.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Az elmúlt év tapasztalata egyértelművé tette: a rendezvény kinőtte korábbi kereteit. Idén ezért már egy jóval nagyobb rendezvénysátor várta a II. András-napi járási kolbászgyúró verseny résztvevőit és vendégeit.

A megnyitón Varga Pál polgármester mosolyogva jegyezte meg, hogy bár az eső esik, ez nem tántorította el a résztvevőket. Bátran mertek nagyot álmodni, a tömeg láttán még ez a sátor is kicsinek bizonyult. A lelkes érdeklődés pedig nem véletlen: a térség egyik kedvelt gasztronómiai és közösségi eseménye immár biztos pontja a környék őszi programkínálatának.

A tavalyi rendezvény már megteremtette azt a hagyományt, amelyre idén a szervezők tovább építettek. A szombati napon összesen húsz csapat állt rajthoz, hogy bizonyítsa tudását a kolbászkészítésben. A részvételi kedv magáért beszélt: a kardoskúti csapatok mellett az orosházi járás szinte minden településéről érkeztek csapatok. A hangulat már a reggeli órákban is fesztelen és életvidám volt, a pálinkakínálás, a helyi szárazkolbászok körbejárása pedig elmaradhatatlan része lett a napnak – ki-ki saját specialitását mutatta be, és szívesen kóstolta másokét is.

A vidám társalgások és nagy nevetések gyakran megszakították a kolbásztöltés folyamatát, de éppen ez teszi különlegessé ezt a rendezvényt: az együtt töltött idő, a barátságos versengés és a jóízű beszélgetések éppúgy hozzátartoznak, mint maga a gasztronómiai megmérettetés.

Varga Pál polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy idén összesen nyolc település tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt: Békéssámson, Csanádapáca, Pusztaföldvár, Gádoros, Tótkomlós, Nagyszénás, Kaszaper és Kardoskút.

A polgármester hangsúlyozta, hogy e települések nemcsak a tudásukat és hagyományaikat hozták magukkal, hanem azt a szellemiséget is, amely a térségi együttműködést erősíti. Mint mondta: – Amikor a hivatalos tárgyalásokból feszülten felállunk, az emberi kapcsolataink és barátságaink segítenek túllendülni a nehéz pillanatokon. Egy ilyen nap pedig megmutatja, hogy a járáson belüli együttműködés valóban értéket teremt.

Példaként említette a Versenyképes Járások Programot, amelyben a térség települései közösen dolgoznak a fejlődés érdekében. Az idei rendezvény díszvendége Kaszaper volt, a szomszédos mezőkovácsházi járásból érkezve, tovább erősítve a térségek közti kapcsolatokat.

A hivatalos megnyitó után a csapatok hozzáláttak a kiosztott hús feldolgozásához, miközben a zsűri – élén Seres Péterrel, a Békés Vármegyei Önkormányzat tagjával – nekiállt értékelni a hozzájuk benyújtott savanyúság- és pogácsamintákat.

A gyerekek és a családok sem maradtak program nélkül: a Bábika játszóházban adventi díszeket készíthettek, és András-napi, illetve pálinkás totón is próbára tehették tudásukat a résztvevők.

Gőzölgött a toros káposzta, sültek a kolbászok, a vendégek pedig élvezettel fogyasztották a frissen készült étkeket. A jó hangulatról a sátorban, majd a fűtött nagyteremben a Viharsarki Silver Zenekar gondoskodott.

A nap egyik legizgalmasabb része kétségtelenül a települések közötti kolbászgyúró verseny eredményhirdetése volt. A zsűri idén is nehéz feladat előtt állt, de végül megszületett a döntés:

1. Csanádapáca
2. Kardoskút
3. Kaszaper

A dobogós helyezések mögött szoros verseny állt, minden csapat komoly munkát és odafigyelést tett bele a saját receptjébe és technikájába.

A helyi közösségek külön megmérettetésben vettek részt, és a következő sorrend alakult ki:

1. Maca-Laca
2. Köménymag
3. Kolbász Kommandó

Mindhárom csapat kreatív hozzáállással és remek ízekkel bizonyította, hogy Kardoskút gasztronómiai ereje továbbra is sokszínű és erős.

A nap végén a zsűri kihirdette a többi versenyszám eredményeit is.

Savanyúságverseny:

1. Sass Istvánné (Gádoros)
2. Őzse Zoltán
3. Csáki Imréné

Pogácsaverseny:

1. Zsigovics Erika
2. Szemenyeiné Libor Rozália (megosztva) Rajkiné Szula Magdolnával

A díjazottak mindannyian saját, évtizedek alatt tökéletesített receptjeiket hozták, amelyek méltán nyerték el a szakértő zsűri elismerését.

A II. András-napi járási kolbászgyúró verseny ismét bebizonyította, hogy Kardoskút nemcsak a hagyományok őrzője, hanem a közösségi összefogás otthona is. A nagy sátor megtelt, a hangulat remek volt, a csapatok lelkesedése pedig átragadt minden résztvevőre. Az esemény egyszerre szólt a gasztronómiáról, az emberi kapcsolatok erejéről, a helyi identitásról és a jövőbe tekintő gondolkodásról.

A résztvevők már most abban bíznak, hogy jövőre ismét találkoznak – talán még nagyobb sátorban, még több csapattal, de ugyanilyen jókedvvel és összetartással. Kardoskút pedig ismét bebizonyította: ha közösségről és hagyományról van szó, mindig képes nagyot alkotni.

Hálás köszönet minden segítőnek, aki hozzájárult a nap sikeres megvalósításához.

Fő támogatók:

Kardoskút Község Önkormányzata
Kardoskúti Motoros- és Veterángépjárművesek Baráti Egyesülete
Kardoskúti Gasztro Pálinka Egyesület

A videót készítette: Őzse Péter

Kardoskút történetének egyik különleges, szimbolikus pillanatára került sor a 75. jubileumi esztendőben: a falu közössége időkapszulát helyezett el, amelyet 2050-ben kell felnyitni. A gesztus egyszerre hordozza a múlt tiszteletét, a jelen megörökítését és a jövő felé való reményteljes üzenetküldést.

A kapszula összesen 38 levelet és egy adathordozót tartalmaz – ezekben kardoskúti lakosok, a település legrégebb óta működő közössége, a Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub és a Kardoskút Községért Közalapítvány fogalmazták meg gondolataikat, jókívánságaikat és üzeneteiket a jövő generációi számára. A kapszula szívében őrzi továbbá azt a közel 100.000 fotót és videót, amely a település eseményeiről lettek megörökítve.

Az időkapszula elhelyezésének ünnepélyes pillanatára a falu legfontosabb közösségi eseményeinek egyikén került sor. Az összegyűlt érdeklődőket a település vezetője, Varga Pál köszöntötte. Kardoskút 75 évének története nem csupán évszámok, épületek és események sorozata, hanem az itt élő embereké, akik munkájukkal, összefogásukkal és hitükkel formálták a falut. A 2050-es felnyitás gondolata különös izgalmat hordoz. A mostani fiatalok addigra középkorú felnőttek lesznek, akik talán saját gyermekeikkel vagy unokáikkal együtt olvashatják majd el az üzeneteket. Mire az időkapszula feltárul, a világ és vele együtt Kardoskút is sokat változik majd – éppen ezért lesz különösen értékes bepillantani abba, mit tartottak fontosnak a 75. évforduló kardoskúti lakosai.

Az időkapszula elhelyezése így nem csupán egy ünnepi program része volt, hanem egy közösségi vállalás is: a jelen megőrzése a jövő számára. Az időkapszula elhelyezése emlékeztet arra, hogy a múlt, a jelen és a jövő szorosan összekapcsolódik.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

November utolsó, hideg estéjén különleges, szinte tapintható csend és várakozás lengte be kardoskúti adventi koszorú környékét. A falu lakói és az érdeklődők lassan gyülekeztek az adventi koszorú körül, hiszen mindannyian ugyanarra a pillanatra vártak. Arra, hogy fellobbanjon az advent első gyertyalángja, és ezzel kezdetét vegye a lélekben való felkészülés időszaka.

A meghitt ünnepséget Varga Pál polgármester szavai nyitották meg. Rövid, szívből jövő köszöntőjében az advent csendes szépségéről és a közösség megtartó erejéről beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben a napokban különösen fontos megállni egy pillanatra, elengedni a hétköznapok zaját, és megnyitni a szívünket egymás felé.

A polgármesteri köszöntő után az önkormányzat és intézményeinek kollégái készültek egy ünnepi műsorral. A halk dallamok, a felcsendülő versek és a szelíd fények együtt olyan légkört teremtettek, mintha a falu egyetlen nagy családdá vált volna erre a rövid időre.

Az első gyertyát Tracsek Oszkár római katolikus plébániai kormányzó gyújtotta meg szolgálata után. Mielőtt a láng fellobbant volna, néhány egyszerű, mégis mély gondolatot osztott meg a békességről és a lélek csendjéről. Amikor a gyertya fénye végül felragyogott, sokan érezték úgy: valami elkezdődött, valami, ami túlmutat a tél sötétségén.

A gyertyagyújtást követően a közel száz megjelent vendéget zsíros kenyérrel, forralt borral és meleg teával kínálták. A gőzölgő italok és a barátságos beszélgetések tovább erősítették a meghittséget. Mindenki egy kicsit lassabban, egy kicsit békésebben tért haza – magával víve a fellobbanó gyertya csendes üzenetét: adventben a fény bennünk is megszülethet.

Különleges időutazásban lehetett része mindazoknak, akik ma délután ellátogattak a művelődési házba: levetítettük ugyanis azt a videót, amelyet Süle György készített 2000. július 29-én, az első kardoskúti Falunapról. A felvétel huszonöt év távlatából mutatta meg, milyen volt akkor a közösségünk, milyen arcok, pillanatok és hangulatok jellemezték a falu akkori ünnepét.

A vetítésre nem csupán idősebbek jöttek, hanem fiatalabbak is – olyanok, akik akkor még gyerekek voltak, s olyanok is, akik még meg sem születtek a film készítése idején. A művelődési ház terme gyorsan megtelt beszélgetéssel, halk derűvel, majd ahogy a fények kialudtak, a közösség egyszerre merült el a múlt hangulatában.

A film minden perce nosztalgiát ébresztett. Egy-egy ismerős arc felbukkanásakor hangos nevetések, felkiáltások és meghatott sóhajok hallatszottak a sorok között. Sokan mutattak rá régi barátokra, szomszédokra, rokonokra a kivetítőn: „Nézd már!”, „Emlékszel rá?”, „Jajj, de fiatalok voltunk!” – ezek a mondatok szinte folyamatosan visszhangoztak a teremben. A közös emlékek újra élése olyan hangulatot teremtett, amelyet ritkán tapasztalhat meg az ember.

A vetítés azonban meghitt, olykor szomorkás pillanatokat is tartogatott. Az elmúlt 25 évben sokan távoztak közülünk, akik akkor még jókedvűen szerepeltek Süle György felvételein. A közönség több ponton is csendesebb lett, amikor olyan arcok jelentek meg a vásznon, akik már nincsenek velünk. Ez a felismerés egyszerre hozott fájdalmat és hálát: fájdalmat a veszteségek miatt, és hálát azért, hogy őrizzük emléküket, és hogy a film révén gondolatban még egyszer együtt lehetünk velük.

Kardoskút ebben az évben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, így különösen nagy jelentősége volt ennek a vetítésnek. A film az 50. születésnap alkalmából készült anno, s most, negyedszázaddal később újra láthattuk, milyen volt a település akkor: az utcák, az épületek, a rendezvény hangulata és maga a közösség. A képsorok azt is megmutatták, mennyit változott a falu – fejlődött, gyarapodott, megújult. De egy valamiben semmi nem változott: abban, hogy Kardoskúton jó élni.

A mai vetítés nem csupán egy régi film bemutatója volt, hanem közösségi ünnep is. Egy alkalom, amikor együtt néztünk vissza arra, honnan indultunk, kik voltak előttünk, és milyen értékeket visz tovább ez a falu, immáron 75 éve. A rendezvény végén sokan arról beszélgettek, milyen jó lenne később újra elővenni más felvételeket is, megőrizve múltunkat a jövő számára.

Bár az idő múlik, egy dolog biztos: Kardoskút ma is és mindig is jó hely volt – és jó hely lesz!

Süle György engedélyével a teljes videó: