Rendhagyó ünnepi megemlékezés

Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt… Se élő, se holt. Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy’ futott előle a Gazság! Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt. Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre. Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog. Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet. Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever. A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed. Földedbe bevernek, mint jelzőkarót. Élethosszig fizetheted ezt az adót! Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár. Mi volt az életed? Hiába kérdezed… Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.

Ez valami más volt. Valami új. Rendhagyó ünnepi műsorral köszöntöttük az 50 éves évfordulóját ünneplő forradalmat. Gombkötő Csabáné  tanár, önkormányzati képviselő nyitotta meg az ünnepséget, visszaemlékezve 1956-os emlékeire. Ezt követően az általános iskolások műsorát tekinthette meg a népes számú közönség, korabeli fotókból összeállított filmvetítés kíséretében. A színpad előtt égő mécsesek meleg ünnepi hangulatot teremtettek a művelődési ház nagytermébe. Ramasz Imre ünnepi beszéde után kivonultunk a hősök emlékművéhez, ahol koszorúzás zárta az emlékezés óráját.

Megszakítás