Négy – Szászföldön töltött- mozgalmas és felemelő nap után írom ezeket a sorokat. Az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójának szervezésében turnén vett részt a részben kardoskúti kötődésű Folkográfia zenekar (énekes: Kissné Csizmadia Gyöngyi Móricz Zs. u., basszusgitáros: Csizmadia Sándor Fehér-Tó Étterem). A koncertsorozat erdélyi szervezője a sokunk által ismert Márkos Ervin fogarasi unitárius lelkész volt. A tiszteletes úr szellemi keresztapjának tartja néhai Dancz Gyula, orosházi iskolaigazgatót, akinek Pusztaföldvár és Kardoskút is köszönheti testvér települési kapcsolatait. A lelkész úr több ízben állította hallgatósága elé pozitív például Kardoskút és Homoróddaróc, Homoródjánosfalva kapcsolatát. Erdélynek ezen a gazdag történelmű és kultúrájú részén a magyarság szórványban él, elzártan, elszigetelten, sokszor magára hagyottan. A létezés elemei a mi fogalmaink szerint hiányoznak. Szinte járhatatlan utakon nincs buszjárat, nincs iskola, nincs orvos, nincs munkahely. Ezért nincsenek fiatalok sem. Jártunk olyan településen, ahol a magyar ajkúak átlagéletkora 80 év felett van. A fiatalok elköltöztek a városba, de sok esetben külföldre. Egyetlen közösségformáló tényező az egyház. Az egyházak egymást segítve működnek, nincs közöttük felekezeti hová tartozásból eredő vita.
Két községben (Halmágy és Nagymoha) és három városban (Fogaras, Nagyszeben, Vízakna) koncertezett a Folkográfia együttes. Megható volt tapasztalni, hogy a jellemzően idősekből álló közönség a koncert során hogyan vált egyre oldottabbá, lelkesebbé, elérzékenyültté. A koncerteket a Himnusz közös eléneklése zárta. A négy nap a jövőbe vezető hidak pilléreit alapozta meg. Biztosan lesz folytatása a koncerteknek, találkozóknak, beszélgetéseknek.
Jó volt magyarnak lenni Erdélyben.
