Szerző: vargapal@kardoskut

A Békés-Csanádi Érzékeny Sík Természetvédelmi Terület Helyi Foglalkoztatási Stratégiájának előkészítése céljából egy nyertes R.O.P pályázat révén több Békés- és Csongrád megyei település képviseltette magát a gyógy- és fűszernövény-termesztés, falusi vendéglátás, kézműves, növénytermesztés, állattenyésztés tanulmányúton Franciaországban. Két turnusban negyvenen juthattunk el Dél-Franciaországba, ahol a helyi sajátosságokkal ismerkedhettünk meg. Kardoskutat a két úton összesen hatan képviseltük. Az alábbi két beszámoló bepillantást nyújt a tapasztaltakról.

Az első tanulmányút 2007. március 26-án indult Tótkomlósról. Az országot átszelve Pannonhalmán kezdtük a Bencés Apátság környékének megtekintésével. 13 óra és 400km után átléptük a határt Ausztriába. Magyarországon az elmúlt év egészében nem láttunk annyi havat, mint amennyi az osztrák hegyekben volt. A magasságtól ugyan füldugulást kaptunk, de a látvány feledtette ezt az érzést. Egy kicsit hangosabban beszéltünk. Apró nehézségek árán-keskeny kanyargós utakon mentünk fel egy hegy tetejére a busszal – és hajnal kettő fele elértük első tranzitszállásunkat Olaszországban. A második nap reggelén korán kelt a fáradt társaság. Szinte még le sem hajtottuk a fejünket, már ébredni kellett. Hosszú út állt még előttünk, hiszen közel 1000 km várt ránk ezen a napon is. Gyönyörű tájak, viaduktok, a Földközi-tenger, véget nem érő alagutak. Majd késő este érkezés a gyönyörű Franciaországba. A következő napok a szakmai tapasztalatszerzésről szóltak. A környék, amelyet bejártunk a levenduláról, szőlőtermesztésről híres.

A falusi vendéglátás tapasztalatai Franciaföldön

Franciaországi tanulmányutunk során Vaucluse megyében ellátogattunk Villessur Auzonba, ahol vendéglőt működtet Christel és Frederic Rouet. A házaspár 2006. év végén nyitotta meg családi házukat vendégeik számára. A hegyoldalon, szép környezetben található 300 éves házba való belépésünkkor már tapasztalni lehetett a hagyományokhoz való ragaszkodásukat. Az előtér kis enteriőrje hangulatos, a kovácsoltvasból készült padot nagymama korabeli fehér párnácskák, szőttesek díszítették. Az étkező helyiségben ódon használati tárgyakkal találkozhat a betérő vendég. A család meghagyta az ebédlő központi részén a kávás kutat, ezzel is erősítve az épület falusias jellegét. A falusi vendéglátásra építve egyelőre az étkeztetésre helyezik a hangsúlyt. Jelenleg 20 fő számára tudnak egyidejűleg ellátást biztosítani. Hétvégenként vannak nyitva és az előre bejelentett vendégeket tudják fogadni. A későbbiekben vendégszobákkal szeretnék bővíteni szolgáltatásukat. A házaspár egymás között megosztja a feladatokat, a feleség készíti el az ételeket, a férj pedig a felszolgálást és a vendégekkel való kapcsolattartást végzi. Induláskor Frederic Rouet kizárólag a vendéglátás bevételéből próbálta fenntartani családját, ám a mindennapi megélhetésért egyelőre még főállású tevékenységet is kell folytatnia. Reméli, hogy a helynek egyre nagyobb híre lesz, és akkor már hoz annyi jövedelmet, hogy csak ebből meg tudnak élni. A megyében kiadott turizmust propagáló kiadványban már egyre több vállalkozó hirdeti magát, így a szálláshelyet, illetve étkezést kereső turista hamar megtalálja a helyi lehetőségeket. Ezt a kiadványt utunk során mi is több helyen láttuk kitéve. Az étkezés közben tolmácsunk segítségével több mindent megtudtunk házigazdánktól. A „Ferme Auberge” – amit falusi vendéglátásként lehet fordítani- lényege az, hogy az asztalra tett ételek minimum fele a vendéglátó által megtermelt növényekből, a saját nevelésű állataiból kerüljön ki. Házigazdáink például a baguettet és a pékárut a szomszéd péktől vásárolják, illetve a környékbeli gazdák egyéb termékeit kell előnyben részesíteniük árubeszerzéskor. Így erősítik és védik egymás vállalkozását. A saját termésű szőlőjüket beadják a helyi pinceszövetkezetbe, így a felkínált borok a saját termésükből készültek. Ottlétünk alkalmával dióborral és barackborral kínáltak meg bennünket. A borba az említett növények leveleit tették bele, így az átvette a levelek zamatát. Számunkra érdekes ízt kóstolhattunk meg. Előételként olajbogyókrémet, szárnyasmájkrémet és hájba töltött sertésmájkrémet szolgáltak fel. Helyi jellegzetességként egy tésztakülönlegesség következett: a pizzához hasonló vékony tésztaalapra hagymás-halas szószt kentek, ezt sütötték meg. A főétel bárányhúsos-padlizsános rakottas volt, amely basemall- mártással és parmezán sajttal készült. Aki nem fogyaszt húst, annak lehetősége volt a tejszínes mártással készült sült spárgát megkóstolnia. Természetesen a francia sajtokból sem maradhatott el a kóstoló. Desszertként körtés – gyümölcsös csoki felfújtat ettünk. Csoportunk jól érezte magát, amihez nagyban hozzájárult a házigazda figyelmessége, kedvessége.
A francia szokásokhoz híven az ottaniak egyáltalán nem sietősen étkeznek. Ez a felszolgálás ütemében is érződik. Utunk utolsó ebédjekor tolmácsunk mosolyogva mesélte, hogy olyan hamar megettük az előételt, hogy a tulajdonosnak meglepődve mondta a séf, – amikor látta, hogy az üres tányérok már sorban érkeznek vissza a konyhába- ezek a magyarok milyen éhesek lehettek, mert egyből elfogyasztották az ételt. Egy „Ferme Auberge”- hez hasonló hálózat követendő példa lehetne Magyarországon is a falusi turizmus irányába nyitó családoknak.

Rengeteg tapasztalat, élmény és több ezer kilométer után elindult a csapat hazánk irányába. Magyarországot délről közelítettük meg: Franciaország-Olaszország- Szlovénia-Horvátország. Késő este értünk vissza kiinduló pontunkra, Tótkomlósra.

A kézműves gyerekekkel két foglalkozás keretén belül készültünk a közeledő anyák napjára. Igaz, a szokásosnál előbb elkezdtük a készületeket, mivel a nyugdíjasok következő klubdélutánjához igazítottuk a köszöntést. A gyerekekkel piros kartonból készítettünk az édesanyáknak, nagymamáknak szív alakú emlékkártyát.  Anyák napi műsorral is kedveskedtünk szerda délután a megjelenteknek, s öröm volt látni a meghatottságtól könnyel megtelt szemeket. A saját kézzel díszített virágcserepekben adtuk át a nyugdíjas klub tagjainak és az édesanyáknak virágainkat. Verseinket, Szemenyei Liza zongorajátékát édességgel köszönte meg a klub nevében Geiszt Józsi bácsi. A délután közös beszélgetéssel, a klub nyári terveinek megbeszélésével folytatódott. Nagyon örültünk, hogy Kalapáti Anna néni is bekapcsolódott a klubéletbe. Jó volt látni, ahogy a gyerekek szívesen ültek le az idősebbek közé, így e szép ünnep alkalmat adott a közös időtöltésre.

Ez év februárjában felvetődött a falugyűlésen, hogy a Kossuth utcán lévő akácfák állapota már élet- és balesetveszélyes. Március végén az iskola elejétől (Rákóczi sor) az óvodáig ki lett vágva az összes akácfa. A vágás alkalmával beigazolódott a tény, hogy valóban rossz állapotban voltak már a fák törzsei. Szinte kivétel nélkül korhadtak voltak a törzsközepek. Hamarosan fiatal facsemeték kerülnek ültetésre az utcában. Egy darabig biztosan szoknia kell a szemnek az új látványt, de a facsemeték idővel majd átveszik az öreg akácok helyét.

A természet megújulását a művelődési ház konyhája is követi. Hosszú évek után hamarosan megújult belsővel szolgálhat a község lakóinak javára a művelődési ház konyhája. Az idei költségvetés lehetőségei és a képviselők pozitív hozzáállása révén végre szebbé és higiénikusabbá válhat – a községben több rendezvényre is használatos- főzőhelyiség. A régebbi tűzhelyek helyett új, kombinált típusúak állnak ezután a rendelkezésünkre, illetőleg a fali bojler sem okoz nehézséget ezen túl azoknak, akik rendszeresen használják a meleg vizet a konyhai teendők alatt. A munkaeszközök és a konyhai kisgépek felszereltségét is bővítjük egy sikeres pályázat révén. A belső munkálatok után pár hét múlva teljesen megújulva vehetjük majd birtokunkba a konyhát. Szükséges is, hiszen terveink szerint június végén az Ízek Fesztiválját községünkben rendezzük meg másik három településsel közösen, illetve a júliusi Falunap is közeledik. Ezen kívül a nyári családi rendezvényeket a községből többen is az intézményben tartják. A hónap folyamán megkezdődik az egészséges életmódot követő tanfolyamunk is. Ehhez kapcsolódva hívom fel minden korosztályból az érdeklődők figyelmét, hogy hamarosan hirdetve lesz ezekre a díjmentes tanfolyamokra való jelentkezés. Mindenkit várunk, aki ismereteket szeretne szerezni az egészséges étkezési szokások és főzési praktikák terén. Kifejezetten várjuk a magas vérnyomással és koleszterinszinttel küzdők és a cukorbetegek érdeklődését. A kismamák és a fiatal anyukák is praktikus tanácsokkal gazdagodhatnak, ha ellátogatnak a tanfolyamainkra. Reméljük a felújítás után még többen veszik örömmel használatba az igényesebb és komfortosabb konyhát.

A 2005-ben már Pusztaközponton felállított buszmegálló párja kerül felépítésre a napokban. Hamarosan a Tótkomlós irányába utazóknak sem kell tartani az időjárás szeszélyeitől a busz megérkezéséig, hiszen télen – nyáron menedéket nyújt majd a természetbe illeszkedő ízléses, fa szerkezetű megálló.

Az idei évben is folyamatosan fejlesztik a szakkörös gyerekek kézügyességüket. Az elmúlt hónapokban a foglalkozásokon az adott ünnepekhez igazodva sokféle játékot és tárgyat készítettünk. A gyermekekkel a csoportos munkát két irányvonalon haladva folytatjuk: a népi kézművesség hagyományai alapján illetve a modernebb, a kreativitást előtérbe helyező tevékenységekkel. A szakkörökön több érdekes alkotást készítettünk, mint például a csipeszfigurák, az álarc, a Bálint-napi kitűzők vagy a desszertes kínáló. A foglalkozásokon túl a gyerekek szabadidejükben Andrékó Pálné Kati néni segítségével nagy szorgalommal készültek a VII. Dél-Alföldi Regionális Gyermek- és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázatra, illetve a VII. Országos Fonható Szálas anyag Pályázatra is.  A csoport külön is megmérettette magát, illetve egyéniben is indult több csoporttagunk. A szálas anyag kategóriában nem adtak ki díjat – csakúgy mint két évvel ezelőtt is-, sajnos így a csoporttagok ezen munkái nem kerültek minősítésre. A kiállításon szerepelt a mézeskalács díszek Lőrincz Kitti munkái. A babákat Miszlai Laura készítette, a berzselt tojások a csoporttagok által készültek, az írókás tojásokat Andrékó Mónika alkotta. Aratódíszeket többen készítették: Andrékó Mónika, Szemenyei Liza, és Kocsány Kitti, aki a szalmakalapokat és a kisállatokat megformázó szalmasorozatot. Bennem és a szakmailag elismert csoportvezetőnkben is felmerült a kérdés: vajon a 10-14 évesek között mi lenne az a szint, amit teljesíteni kellene, hogy egyáltalán valakinek is legalább a 3. díjat odaítéljék? Mindezek ellenére nagy eredménynek tartom, hogy az ősszel szerveződött csoport már bekerült a kiállításon bemutatkozható alkotók közé. Lendületünk töretlen marad és a békéscsabai kiállításról visszaérkező pályamunkáink hamarosan a művelődési házban is kiállításra kerülnek.

Fotógaléria ITT található.

Közeledik tavaszi ünnepünk a húsvét, amely nemcsak hagyományos szokásaiban gazdag, hanem ételei révén újabbnál újabb ötletek tárházát is felcsillanthatja a gasztronómiában. Ennek jegyében vendégváró falatokat készítettünk hagyományos hozzávalókból az életmódklub tagjaival.

A főtt sonka és tojás most nem egészben került a tányérokra, hanem sokféle színes zöldséggel (retek, sárga és piros kaliforniai paprika, gomba) és más hozzávalókkal kenyérbe töltöttük. A töltött kenyérszeletek mellett a darált sonkából sonkakrémet is készítettünk, melyhez megpirított fonott kalács dukált, s kerültek a klub végén tányérjainkra. Természetesen sütöttünk is: a sós alapanyagú kis kosárkákba hasonló sonkás-tojásos-füstöltsajtos tölteléket tettünk, így sütöttünk meg. Aki pedig különlegességet akar készíteni húsvétkor, az biztosan megsüti majd otthon is a sakktábla imitációjára készített meggylekvárral ízesített süteményünket is. A délutáni sürgés-forgás után jólesett a közös asztalhoz leülni, ám hamarosan folytatódhat otthon is a készülődés.

Az asztalitenisz sportág mérkőzéseivel zárult 2007. március 24-én az idei, a X. Lantos György Emlékverseny. Már kora reggel labdajátéktól volt zajos a művelődési ház nagyterme. Jó hangulatban érkeztek meg a helyi- és a vidéki játékosok.  A köszöntő után a sorsolás izgalma fokozta a hangulatot. Fél tíz körül megkezdődtek a mérkőzések. A 35 versenyző csoportos körmérkőzés alapján juthatott előrébb a játékban. Vegyes párosban 5 pár küzdött az elsőségért. A párosok játéka után az egyéni versenyek következtek. A férfiak közül 29-en, a női ágban 5-en versengtek a helyezésekért. A nap folyamán frappánsan és prezícen segítette a játékosokat a sportszervező, id. Patyi Béla. A nézők mellett a játékosok is figyelték egymás játékát, amit tapssal is elismertek. Fordulatos és izgalmas mérkőzéseket láthattunk. Néha azonban a papírforma is igazolta az eredményeket, hiszen a legtöbb amatőr játékos mellett akadtak páran, akik szép és sikeres sportmúlttal rendelkeznek. A kardoskúti játékosoknak egyáltalán nincs szégyenkezésre okuk, hiszen a játék élményén túl közülük többen is az emlékverseny serlegeivel térhettek haza.

A kora délutánra kialakult végeredmény a következő:

Női egyéni versenyeredmények:

I.hely: Dr. Bertók Éva
II.hely: Kürtiné Rácz Anikó (Kardoskút)
III.hely: Debreczeniné Jámborcsik Gyöngyi (Kardoskút)

Férfi egyéni versenyeredmények:

I.hely: Miskei Zoltán
II.hely: Ribovics János
III.hely: Nyári László

Vegyes páros versenyeredmények:

I.hely: Kürtiné Rácz Anikó – Nagy György József (Kardoskút)
II.hely: Debreczeniné Jámborcsik Gyöngyi – id. Szabó Tibor (Kardoskút)
III.hely: Dr. Bertók Éva – Nyári László

Reméljük jövőre ismét sokan emlékezünk a sportszerű játékkal Lantos György igazgató úrra!

Napsütéses, szép napnak néztünk elébe március 16-án, amikor korán reggel útnak indultunk a fővárosba. Már február közepén eldőlt, hogy sokan kíváncsiak a híres gyűjteményekből Magyarországon kiállított Vincent van Gogh alkotásokra. A Szépművészeti Múzeumi látogatásunk előtt megtekintettük az Időkereket, az 1956-os Emlékművet és a Hősök Terén is időztünk egy kicsit. A múzeumi kiállításon a festőművész több nagy kortársának a művét is megcsodálhattuk, többek között Delacroix, Rembrandt alkotásait is. Kora délután a Campona Bevásárlóközpont felé indultunk el, ahol a Tropicariumban kirándulásunk további részét számunkra különleges állatok között töltöttük. Mindannyiunknak nagyon tetszett a mini esőerdő, ahol a rögtönzött trópusi eső és mennydörgés hatására a madarak és a kisállatok hirtelen elhallgattak. Miután az eső elállt, hangos csiviteléssel megindult az élet. Hosszasan időztünk a cápamedencénél, ahol centiméterekről csodálhattuk meg a tengerek élővilágát. A fejünk felett úsztak el a ráják, a cápák és a szebbnél szebb színben pompázó halak. Három búvár alámerülését is figyelemmel kísérhettük. A jó hangulatnak és a sok látnivalónak köszönhetően nagyon hamar eltelt az idő, élményekkel gazdagabban tértünk haza.

GALÉRIA ITT.

Szerencsére a politika vihara most is elkerülte Kardoskutat. Március 15-én este csendben, méltóságteljesen telt meg a művelődési ház nagyterme. Ramasz Imre polgármester úr köszöntő szavai után az általános iskolások ünnepi műsora következett – amelynek színesítéseként – a forradalom és szabadságharc idejéből származó fotómontázs került levetítésre a filmvásznon. Az iskolások versekkel és énekekkel emlékeztek a hősökről. A közel húsz perces műsort követően Pappné Neller Borbála, a művelődési ház vezetője vette magához a szót és egy szép ünnepi beszéddel méltatta a forradalom és szabadságharc emlékét. A közel 150 jelenlévő a szózat elhangzása után a művelődési ház előtt fáklyát gyújtott és énekelve vonult a Hősök Emlékművéhez. A koszorúzás alatt a nem messze felállított tábortűz szikrái is az ég felé vették útjukat. Az ünneplők énekszóval állták körbe a tüzet és méltóan ünnepelték 1848-49. szellemét. A parázs kialudt, de az emlékek tovább élnek.

Fotók az ünnepségről IDE kattintva érhetőek el.

A kártyáé volt a főszerep a X. Lantos György Emlékverseny mai fordulójában, ahol a megjelent 3 település 15 versenyzője ült asztalhoz a trófeák megszerzésének reményében. Amíg tavaly egy, az idén már öt kardoskúti szállt be a versenybe. Régi ismerősként, barátként üdvözölték egymást a gyülekező kártyások. Több éve összeszokott társaság, akiket már nem csak a játék élménye köt össze.

Végeredmény:

I. Habzda Pál (Kondoros)
II. Maglócki Pál (Orosháza)
III. Berecki András (Orosháza)

Fotógaléria ITT érhető el.

A X. Lantos György Emlékverseny a malomjátékkal folytatódott péntek délután a művelődési házban. Gyerekek és felnőttek külön kategóriában mérték össze tudásukat. Az első forduló után a legfiatalabbak közül a második helyért hárman is újra versenybe szálltak. A felnőtteknél az első és második hely a Kincses családé lett. A harmadik hely eldöntéséért viszont nagy küzdelem alakult ki id. Kincses Benjamin és Varga Pál között. Az estébe nyúló játék a következő végeredménnyel zárult:

Gyerekek:
I.helyezett: Kürti Tamara 7pont
II.helyezett: Szemenyei Gréta 5pont
III.helyezett: Kovács Attila (Orosháza) 5pont
IV.helyezett: Németh Nándor 5pont
V.helyezett: Szemenyei Liza 3pont
VI.helyezett: Csepregi Ágnes 2pont
VII.helyezett: Kiszel István 1 pont
VIII.helyezett: Nemes Mónika 0pont

Felnőttek:
I.helyezett: id. Kincses István 10pont
II.helyezett: ifj. Kincses István 9pont
III.helyezett: Kovács László (Orosháza) 8pont
IV. helyezett: Héjja András 8pont
V. helyezett: Somogyi Zsolt 7,5pont
VI. helyezett: Varga Pál 7pont
VII. helyezett: Héjja Bálint 6,5pont
VIII. helyezett: Kincses Benjamin 6pont
IX.helyezett: Verasztó Sándor 5,5pont
X. helyezett: Héjja Bálintné 3,5pont
XI. helyezett: Lengyel Ferenc 3pont
XII. helyezett: Dankó Pál 2pont
XIII. helyezett: Pappné Neller Borbála 2pont

Fotógaléria ITT érhető el.

Az idén márciusban kerek évfordulójához ért a Lantos György Emlékverseny. 2007-ben a sakkozók meghívásos versenyével kezdődött meg a sportbarátok hagyományos találkozója. Nyolc település (Kardoskút, Tótkomlós, Mezőkovácsháza, Végegyháza, Battonya, Gádoros, Békéscsaba és Orosháza) 48 sakkozója mérte össze tudását vasárnap. A felnőttek mellett a gyermekek is a sakktábla mellé ültek. A verseny 9 fordulójában 2×15 perc állt rendelkezésükre a játékosoknak, hogy eldöntsék a játszmát.  Külön elismerésben részesült a 14 éven aluliak legeredményesebb versenyzője Szűcs Sándor (Gádoros) és a legidősebb játékos, a 81 éves kardoskúti Tóth Árpád.

A végeredmény a vidéki és a kardoskúti sakkozóknál az alábbiak szerint alakult:

Vidéki helyezettek:
I.díj: Tokai János (Nagyér)
II.díj: Sáfrán István (Tótkomlós)
III.díj: Széles András (Tótkomlós)
IV.díj: Dr. Baricz Károly (Békéssámson)
V.díj: Héjja Bálint (Kardoskút)
VI.díj: Kiss Zoltán (Gádoros)

Kardoskúti helyezettek:
I.díj: Debreczeni József
II.díj: Héjja András
III.díj: Kincses István

Fotók IDE kattintva érhetőek el.

Első helyen az intézmények zavartalan működésének biztosítása áll.

február 12-én 18 órai kezdettel 50 érdeklődő előtt kezdődött meg az idei falugyűlés a művelődési házban. Ramasz Imre polgármester úr bevezetőjében köszöntötte az új testületet, majd a 2006-os évre kitűzött célok teljesítéséről beszélt.

Eredményes költségvetési évet zárt az önkormányzat. A sikeres pályázatoknak köszönhetően több fejlesztés megvalósulhatott, amelyekből néhány:

– útfelújítás

– kerékpárút felújítása,

–  művelődési háznál lévő szolgálati lakás teljes felújítása

– korszerű számítógépek vásárlása az általános iskola része, valamint egy nyelvi labor kiépítése, gázkazán csere

– Pusztaközponton az Oncsa sorra ivóvíz hálózat kiépítése
– önkormányzati elővásárlási joggal élve termőföldvásárlás
– átereszek elkészítése

A 2007-es év költségvetésére a kormány megszorító csomagja – más településekhez hasonlóan-  itt is rányomja bélyegét. Lényegesen kevesebb pénzből gazdálkodhat az idén a testület. A költségvetés tervezet elsődleges szempontja, hogy az intézményeknek továbbra is rendelkezésére álljanak a pénzeszközök a zavartalan működéshez. Két alternatíva közül dönthet a testület:

– egy visszafogottabb költségvetés elfogadása esetén kisebb felújítási munkák mellett nagyobb tőketartalékkal nézni a jövő felé – esetleg egy dinamikus fejlesztést támogató költségvetés mellett dönteni, amely esetben nagyobb beruházások jöhetnek létre az idén. Viszont kevesebb pénz marad a jövő évre átvihetőből.

Mindkét költségvetés tervezet mellett állnak érvek és ellenérvek. Az idén még a településünk rendelkezésére áll az a 120 millió forint, amely az iparűzési adóból folyik a költségvetésbe. Az iparűzési adó jövője azonban bizonytalan. Ennek az óriási pénzösszegnek a megvonását igencsak megérezné a település.

Az előző évek hagyományai szerint 2007. február 10-én ismét beöltöztek a játékos kedvű gyerekek kedvenc farsangi jelmezükbe. Az idei évben sajnos kevesebben tették ezt, ám akik maszkarát öltöttek magukra, azoknak a megérdemelt jutalom sem maradt el a zsűri és a szülők jóvoltából. A zenés program közben Verasztó József tanár úr vezetésével kicsik és nagyok egyaránt végig szurkolhatták a játékos vetélkedőket.A sokféle játék mellett nem maradhatott el a léggömbfújó verseny, a palacsinta- és a csoki evő verseny, a szomjasabbak pedig az üdítőivásban mérhették össze ügyességüket. A tombolahúzás megint izgalommal töltött el mindenkit, hiszen az ajándékok között több torta is várta szerencsés gazdáját.

A gyerekeket délután zene, majd később diszkó szórakoztatta. A farsangi készülődésből a Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjai is kivették a részüket, hiszen közel 350 palacsintát sütöttek a gyerekeknek és szüleiknek. Késő estig tartott a művelődési házban a farsangi móka, ahonnan mindenki tele hassal, vidáman távozhatott.

Az eseményről készült fotók ITT érhetőek el.

Nagy sürgés-forgás volt kedden délután a Móra Ferenc Művelődési Ház konyhájában. A Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub vacsorás rendezvényére készülődtek szorgalmasan a klub nőtagjai. Már ebéd után megtelt a konyha, mindenkire jutott valami teendő a vacsora elkészítéséhez. Már minden elkészült, ám – még a találkozó megkezdése előtt- néhányan a beteg klubtársakhoz ellátogattunk, hogy ők se maradjanak ki a finomságok megkóstolásából. A hagyományok szerint tombola is színesítette az estét, illetve Csáki Sanyi bácsi citerajátéka szórakoztatta, kísérte a dalos kedvűek énekét. Örülünk annak, hogy januárban ismét 4 új taggal bővült a klub, reméljük egyre többen bekapcsolódnak az idősebbek közösségi életébe. A nyárra ismét kirándulást tervezünk a Dunán-túlra a Bory várba,  ahova a község többi nyugdíjasa közül is várunk jelentkezőket.

Az eseményen készült fotók ITT érhetőek el.

Valamit nagyon eltaláltak tegnap Kardoskúton a müv. házban. Mert azért az furcsa, (sőt,) hogy csurig telt meg a község kultúrházának nagyterme Bárdos Zsuzsa könyvbemutatóján. És mielőtt lemondóan legyintene bárki is, elárulhatom, ez a nagyterem speciel tényleg nagy terem. Őszintén bevallom, némi irigység is vegyült az ámulatomba, amikor végignéztem a tömött széksorokon, mert az orosházi múzeumnak és a kardoskúti önkormányzatnak (vagy művelődési háznak? nem szeretném megbántani a valódi ötletgazdát) sikerült annyi embert megmozgatni egy könyvbemutató alkalmából, amiről mi álmodni is csak ritkán álmodunk.

Rózsa Imréről, a kardoskúti költőről, dalköltőről szól a könyv, és erre alapozták az egész estét: Rózsa Imre 1952-ben vetett véget szomorú életének, így sokan ismerhették személyesen is. Plusz volt élőzene is nótaénekessel, ami olyan hangulatot teremtett már a szerzővel történő beszélgetés előtt, hogy Füvesi Sanyi, mint a beszélgetőtárs, és Bárdos Zsuzsa, mint főszereplő tulajdonképpen mondhattak volna bármit. Elárulhatom, ellentétben a tegnapi közönség legalább 90%-ával, engem egyáltalán nem szórakoztat a nótazene, úgyhogy amíg Labozár Antal zenekara és Fejes Sándor népdalénekes húzták a talpalávalót, alaposan átolvastam a könyvet. Nagyon érdekes, nagyon jó, és ez most komoly. Azt, hogy a könyvnek több mint fele kottamásolatokból és versekből áll össze, én nem is feltétlenül írnám a kiadvány javára, mert elvesz Bárdos Zsuzsától oldalakat. Ami meg kár, mert szenzációsan ügyesen írta meg ezt a könyvet. Nyilván a többség egy alapos Rózsa Imre életrajzot várt a már említett kottákkal és versekkel, amit meg is kapunk, de a szerző hihetetlenül alapos kitekintést is ad a századelő irodalmi hangulatáról, különös tekintettel a nótaszerzők megbecsüléséről. Számomra eddig sem volt ismeretlen Rózsa Imre életműve és életrajza, így kicsit tartottam is tőle, hogy egy ilyen elképesztően szerencsétlen sorsú emberről csak szomorú könyv születhet. De Bárdos Zsuzsa bizonyította, hogy ez nem feltétlenül van így: számtalan érdekes kultúrtörténeti vonatkozás, meg jó adag humor színesíti a Rózsa-életmű ismertetését.

A „Nótát vetett a rét hajlatán” című könyvből az összes példány elkelt, amit kihozott a múzeum, hasonló nálunk Grecsó Krisztián regényének bemutatóján történt. Mindenesetre, akinek most nem jutott, pótolhatja akár a múzeumban, akár a kardoskúti kultúrházban. maximum a dedikáltatás lesz kicsit komplikáltabb.

Forrás: Buzai Csaba, http://blog.justhvk.hu

A jó est a siker, a taps pedig az öröm…

Az idei január vége mozgal­mas volt. Nem csupán azért, mert sok helyre elszólítottak (s örömmel mentem), ha­nem mert szokatlan volt az érdeklődés a magyar kultúra napja rendezvényei iránt. Orosházán rendezvénysoro­zat alakult ki, Békéscsabán kiosztották a Bárka-díjakat a Megyei Könyvtárban (azt mondta valaki, hogy a Bárka-estek történetében ezen volt a legnagyobb a közönség érdeklődése), s aztán Kardoskút: ünnepi könyvbemutató.
Azt gondoltam, hogy egy könyvbemutató nem nagy ügy. Néhányon már voltam, voltunk páran, s örültünk, hogy ennyien is vannak. De Kardoskúton valami más történt. Este hat óra előtt valamivel érkeztünk a művelődési házba. Régi idők emlékét idézte az épület, bár újult már, de azért őriz még valamit a régi kultúrház hangulatából. Persze ez is csak pénzkérdés itt is, és nem a szándéké. Úgy gon­doltam, hogy valamelyik kis­teremben megleszünk, akik eljönnek Bárdos Zsuzsa új (harmadik) könyvének be­mutatójára. Tévedtem. A színházterembe invitáltak, illetve mutatták az utat, s biztattak, hogy verekedjük át magunkat a tömegen, mert sokan álldogáltak a terem bejárata előtt. Aztán belép­tünk… Nem akartam hinni a szememnek!
Meg is kérdeztem, jó he­lyen járok? – Persze, persze, valahol még lesz szék is, – de már hoznak is nekünk az irodából. Aztán ismerősöket látok a színpad előtt, Ramasz Imrét,   Kardoskút polgármesterét, Bárdos Zsu­zsát, a könyv szerzőjét, Ró­zsa Zoltán múzeumigazga­tót, Füvesi Sándor múzeumi munkatársat, aki az est kér­dező-rendezője volt. De az­tán ott elöl meglátom, hogy Orosháza is képviselteti ma­gát, Németh Béla polgár­mester, Csányiné Kádár Tünde vezető tanácsos sze­mélyében, de sokan, mások is eljöttek szomszédolni, mint valaha régen volt az. Jó helyen járunk. A szín­padon Labozár Antal és ze­nekara játszik. Magyar nótá­kat és Rózsa Imre dalait. Hát itt a siker titka. Rózsa Imre kardoskúti dalköltőre emlékeznek a község lakói, s azt hiszem senki nem ma­radt otthon, mert a terem zsúfolásig megtelt. Vannak idősek, fiatalok, akadnak, akik ismerték még Rózsa Imrét, mások csak hallottak róla. Bárdos Zsuzsa Rózsa Imre pusztai dalköltőről írt könyvet, Nótát vetett a rét hajlatán címmel. A közel 200 oldalas könyv egy tragikus sorsú em­bernek, a puszta dalosának állít emléket, aki a két világ­háború között az egész Ma­gyarországon ismert volt, nó­táit kiadták, énekelték. Aztán jött egy hihetetlenül kegyetlen korszak 1948 után. Erősza­kolták, hogy az új hatalmat dicsőítő verseket írjon, aztán az államvédelmisek elvitték, verseiből lefoglaltak néhá­nyat. Hazaengedték, de soha nem beszélt arról, mit kérdez­tek tőle. 1952 májusában is­mét berendelték, de ő kihasz­nálta, hogy felesége nincs ott­hon, véget vetett életének. Született 1901-ben, meghalt 1952-ben. Bárdos Zsuzsa könyve Rózsa Imre alkotói útját mutatja be. A könyv két nagy részre tagolható. Az első 90 oldal a Rózsa csa­ládról, a pusztáról, az ott­honteremtésről, a dalköltő­ről, a tragikus végről szól. Ennek a résznek különösen értékes része a Vázlatosan a magyar nótáról című fe­jezet. A könyv második fe­le Rózsa Imre nótáit, ver­seit adja közre. A kötet zá­ró írási; Juhász Nagy Vil­mos, (az ártalmatlanul meghurcolt és bebörtön­zött paraszt-polgár, a mű­velt gazdálkodó) leányá­nak, Paulovics Józsefnének a késői búcsúja, hiszen az ő keresztapja volt Rózsa Imre. A kötet írójának válasz­tékos nyelvhasználata ritka érték a mai világban, mon­datainak gördülékenysége, pedig olvasmányossá teszi a könyvet. Bizony a mint­egy 250 érdeklődő előtti könyvbemutató siker, a sok taps, pedig mindenki­nek öröm.

Fülöp Béla