Szép őszies idővel köszöntött ránk 2007. szeptember 15-e. A Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjaiból és a község nyugdíjasaiból összeállt csoporttal Székesfehérvárra látogattunk el. Fő úti célunk a Bory Jenőről elnevezett Bory-vár volt. Már korán reggel elindultunk Kardoskútról, hogy minél több időt tudjunk eltölteni a nevezetességek megtekintésével. Megérkezésünkkor elsőként a Bory-várat és a rendezett parkját csodáltuk meg. Ahogy beléptünk a vár kiállítótermébe nagyon meglepődtünk, hiszen ilyen sok szép műalkotással régen találkoztunk. Bory Jenő és felesége alkotásai mellett 23 híres képzőművész munkáiban gyönyörködhettünk. A több teremből álló kiállítás jellegzetes alkotásai – tárlatvezetőnk ismertetőjének köszönhetően – még közelebb kerültek hozzánk. Több önarcképe is látható Boryné Komócsin Ilonának illetve férjének. Kortárs művészismerőseik csendéletei, tájképei is méltó helyre kerültek e gyűjteménybe. A tárlaton ízlésesen elrendezve láthatók a családi hagyatékból kiállított használati tárgyak és Bory Jenő főiskolai tanársága alatt használt íróasztala is. A vár magasabb szintjére csigalépcsőkön át juthattunk fel, a kitekintő kicsiny teraszokon szép látképet nyújtott a fehérvári táj. Idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogy a vár 1919-től negyven nyáron át épült Bory Jenő és tanítványinak keze munkája által. Maradandó munkásságát a sok látogató ma is elismerő szavakkal dicséri. Délidőben a várral szemközti étteremben megpihentünk, megebédeltünk, majd a belváros felé vettük útirányunkat. A Kulturális Örökség Napjai alkalmából a városban több kiállítóhely is díjmentesen megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Elsőként a Romkertet néztük meg, majd a belvárosban az Országalma után két katolikus templomban is időztünk néhány percet. A virágóra is érdekesség volt számunkra. Örömmel számoltuk össze, hogy ezen a szép szeptemberi napon közel tíz menyasszonyt is megcsodálhattunk a várban és a városközpontban. Előszeretettel fényképezkedtek a Bory-vár impozáns szép parkjában. Csoportunkkal késő délután indultunk vissza, ám nem vettük sietősre a haza utat. Soltnál betértünk egy halászcsárdába és megvacsorázva, jókedvűen tértünk haza Kardoskútra. Reméljük a jövő évi nagyobb kirándulásunk is hasonlóan szépen sikerül majd.