Kirándulás Ópusztaszerre

További fotókért kérem, kattintson a fenti fotóra. (Fotó:VP)

Július 26-án ismét útnak indult egy lelkes csapat Kardoskútról, hogy megtekintsük az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot és benne a híres Feszty-körképet. Nagy érdeklődéssel indultunk mindnyájan útnak: akik jártak már ott azért, s akik még nem, azok a kíváncsiságtól vezérelve várták nagyon ezt a kirándulást. Szerencsére a nagy forróság megszűnt az utazásunk napjára, így kellemes kirándulóidőt fogtunk ki. A délelőtti órákban megtekintettük a híres Feszty-körképet, amelyet alkotójáról Feszty Árpádról neveztek el. Lehetséges, hogy maga az alkotó sem gondolta volna akkoriban, hogy nevét – számos más jelentős festménye mellett- éppen „A magyarok bejövetele” címet viselő körképe fogja majd az utókornak megőrizni. Szerencsés lett a festő, hiszen az 1944 telén a szinte elpusztult festmény 50 év múlva újjászületett és ma is látogatható. A Nemzeti Történeti Emlékpark számos más kiállítóhelye is érdekesnek bizonyult a számunkra, amiket a nap folyamán még meglátogattunk. A park a maga rendezettségével, megnyerő környezetével nyugalmat sugároz, egyben az elődökre való emlékezés méltó helye is

Budapesten barangoltunk

További fotók a fenti képre kattintva érhetőek el. (Fotó:VP)

A két erdélyi testvértelepülésünkről – Homoróddarócról és Homoródjánosfalváról – érkezett vendégekkel és az őket elszállásoló családokkal 2007. július 23-án kora reggel nekivágtunk a főváros felfedezésének. Már jóval a kirándulás előtt kiderült: kicsi lesz egy busz a lelkes csapatnak, így hát egy nagy és egy kis busszal indultunk útnak, közel hetvenen. Már a megérkezésünk is kalandos volt. A kis busszal utazók – köztük magam is- eltévedtünk Budapesten a parlamentet keresve. Sofőrünkön – bár bejárta már a fél világot- kifogott a pesti forgalom lépten-nyomon való elterelése. Idegeskedésüknek fő oka az volt, hogy a Parlamentbe csak szigorú, előre egyeztetett időpontban lehet bejutni. Ettől mi igaz „csak” 15 perccel tértünk el, de már ez is gondot okozott a csoport azon felének, akik már ott voltak a helyszínen. Megérkeztünk, örültünk. Mindaddig, amíg engem a parlamentbe való bejutáskor ki nem állítottak a sorból, mert jelzett a detektor. Mint utólag kiderült, nincsenek arab összeköttetéseim, csak a rövidnadrágom oldalsó zsebének szegletében meglapuló bűnös 5 forintos keltett némi riadalmat.  Végre bent voltunk a törvényhozás házában. Kísérőnk egy kedves hölgy volt, aki úgy mutatta be a parlament látnivalóit, mintha saját maga is a ház szülötte lenne. Büszkén mesélt történeteket a különböző termekben történt eseményekről. Igazán nagy élménnyé varázsolta azt a rövid időt, amelyet a házban tölthettünk. Bár be van határolva az a része a Parlamentnek, amelyet a turisták megtekinthetnek, de amit láthattunk, az szép élmény marad. Testközelből szemlélhettük meg például a koronát és a jogart valamint az országalmát. Tehát némi izgalom és ámulat után utunkat a Budai vár felé vettük. Sajnos – vagy talán nem is annyira-, az egész várra és környékére az építkezés és a felújítás a jellemző. Az utcákon turisták járkálnak, közben az épületeken, a deszka pallókon dolgozó munkások szorgoskodnak. Sokat rontott az állandó kopácsolás és munkazaj a budai látképben gyönyörködő turisták hangulatán. De reménykedjünk abban, hogy ha legközelebb visszalátogatunk, már egy szép, felújított műemléksorozatot tekinthetünk meg. A sok sétálástól megéhezett csoport a parlament melletti kis utcában található étteremben fogyasztotta el bőséges és finom ebédjét. Következhetett a gyerekek által várva várt program: az állatkert. Sajnos itt is a fél állatkert átalakítás alatt állt. A meleg miatt az állatok elbújtak a kíváncsi szemek elől a hűvösbe.  Sokunk legszívesebben beugrott volna a fóka óriási medencéjébe hűsölni. Ám nem annyira szívesen mentünk volna az óriási orangután vagy az oroszlán ketrecébe… Szép program volt ez a nagy meleg és az építkezések ellenére. A kisgyerekek sikítva fedeztek fel egy-egy olyan állatot, ami előjött rejtekéből. A megfáradt felnőtteknek pedig még mindig ott volt az állatkert bárja, ha egy kis felfrissülésre vágytak. A nap vége felé járva utunkat a közelben parkoló autóbuszok irányába vettük: a Hősök terén és a Népligeten keresztül.

Még közelebb kerülhettek a régi és új barátok ezen kirándulás alkalmával.

VIII. Falunap

További fotók a fenti képre kattintva érhetőek el. (Fotók: VP)

Igazi forró nyári meleggel köszöntött ránk az idei Falunap. A rendezvény bővelkedett kulturális és sportprogramokban, így valószínűleg minden korosztály megtalálhatta a számára legérdekesebb programlehetőséget. A rekkenő hőség sem riasztotta el a focista fiúkat, hogy megmérettessék ügyességüket a délelőtti órákban a kispályás labdarúgó bajnokságon. Az idén is öt csapat mérte össze technikai tudását az általános iskola pályáján. Nagy öröm volt a számunkra, hogy Nagy Gabi vezetésével a Kardoskút csapata nyerte meg a bajnokságot, megelőzve a Sörpatika, az Anno Söröző, a Somogyi Kft. és az AKG csapatát. Az idén a hűsítő sörön kívül külön felüdülést jelentett fiúknak az, hogy az idén még lányok is rúgták a labdát: az Orosházáról és Pusztaföldvárról érkezett két lánycsapat egy barátságos meccset játszott egymással. A mérkőzések közben a hagyományoknak megfelelően a helyi és az orosházi taekwoon-dos fiatalok mutatták be látványos műsorukat. A művelődési házban is már ekkorra javában zajlott az élet, hiszen nagy igyekezettel készültek a pörköltfőző versenybe benevezettek a főzéshez. Ötféle húsból állt össze az idei versenypaletta: a szokásos marha- illetve birkapörkölt mellett őz-, szarvas- és kecskehúsból is készült pörkölt. Nagy sikere volt mindegyiknek, hiszen hamar elfogytak a bográcsokból a finom falatok. A délelőtt folyamán az Orosháza-Kardoskút Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság nem csak a főzésben jeleskedett, hiszen tagjaik szép vadászati és trófeakiállítást varázsoltak a művelődési ház klubtermébe. A kiállítást Gabnai József, a társaság hivatásos vadásza nyitotta meg. Ismertetőjéből sok érdekességet is megtudhattunk a kiállított gyűjteményről. Közben egy szürkemarha szarvából saját kezűleg faragott kürtjét is megszólaltatta előadónk a hallgatóság nem kis örömére. Nagy élmény volt hallgatni a párzás idején hallható állathangokat imitáló hangokat. Másik kiállítónk Verasztó Ferenc volt, aki 10-12 éve foglalkozik tudatosabban az érmegyűjtéssel. Az ő gyűjteményéből csodálhattunk meg különböző nem mindennapi érméket, papírpénzeket a Kossuth bankótól kezdődően napjainkig. Fontosabb szakmai kiadványokat is láthattunk. Ismertetője közben rájöhettünk, hogy Feri bácsi komoly tudással rendelkezik az érmegyűjtéshez nélkülözhetetlen történelmi korszakokról is.  A nap folyamán több érdeklődő is megfordult kérdéseivel nála. A Március 15. tér délelőttől már a gyerekeké volt, hiszen ugráló vár, körhinta, dodzsem, céllövölde várta őket. 11 óra táján pedig Hevesi Imi bácsi és a Zűrzavar Együttes szórakoztatta a nagyérdeműt. A nagy melegben sokan az árnyékos helyeket választották maguknak, sokan a művelődési ház büféjében kerestek hűsítőt maguknak. Aki pedig ezek után még a fellegekbe vágyott, annak a kívánságát az orosházi tűzoltó fiúk teljesítették. Kosaras járművükből madártávlatból szemlélhettük a községet és környékét. A közelből pedig a dodzsemező gyerekek, fiatalok hangja hallatszódott,  ahogy önfeledten élvezik az autós játék örömét.  Így tett e sorok írója is, pár menettel itt lazítottam önfeledten a falunapi teendők közben…  Az ebéd utáni órákat többen a víztorony melletti ligetben töltötték, hiszen látványos középkori lovagi bemutatót tartott a Diósdról érkezett Történelmi Bajvívó Egyesület. A lovagoknak nemcsak egymással, hanem a nagy meleggel is meg kellett birkózniuk.  A bemutató alatt értettem meg miért is halasztották Skorkáék finom birkapörköltjét a késő utáni órákra… Embert próbáló fizikai „mutatványokat” láthattunk tőlük: a csillagdobás, a lándzsadobás, az íjászat, a kardvívás és sok más lovagi küzdőelem elevenedett meg előttünk. A színes korhű jelmezek, sátrak és palánkok illetve a játékok alatt az ízes történelmi ismertető egy „középkori klerikus” tolmácsolásában még közelebb hozta számunkra a lovagok életét. Kiemelkedően nagyszerű és élvezetes program volt! A látogatóknak nem kellett sokat járkálniuk, hiszen a délutáni táncbemutatóra a mazsorettesek és a néptáncosok a liget elől zenés-táncos felvonulással érkeztek a művelődési házba. Itt telt házzal fogadta a közönség a Desperado Alapfokú Művészeti Iskola táncosait, csoportjait. Vastapssal jutalmazta a közönség a látványos elemeket, koreográfiákat felcsillantó táncosoknak az előadást. Késő délután a nap egyik legjelentősebb pillanata érkezett el, hiszen az ünnepélyes díjkiosztó keretében ilyenkor adja át a polgármester úr és a művelődési ház vezetője a különböző elismeréseket, díjakat. Az idén a képviselő-testület határozata alapján Urszuly János nyugalmazott pedagógus lett a „Kardoskút Községért-díj” tulajdonosa, akinek életútját Ramasz Imre polgármester úr méltatta. A későbbiekben az ünnepségen jelenlévő orosházi polgármester, Németh Béla is kiemelte a tanár úr munkásságának eredményeit. A Cinkusiak Baráti Körének idei kardoskúti díjazottja Móga Szilvia lett, akinek az elismeréssel járó serleget Németh Béla nyújtotta át. Móga Petra kiemelkedő tanulmányi eredménye és aktív közösségi munkájának dícséretéül a Kardoskút Községért Közalapítvány pénzjutalmát is átvehette több helyi tanulóval egyetemben Bódi Jánosnétól, a közalapítvány kuratóriumi elnökétől. A díjkiosztó ünnepség keretén belül került átadásra 16 kardoskúti ingatlantulajdonosnak a „Virágos Kardoskútért” címmel járó ajándékutalvány és oklevél. A 9 tagú zsűri véleménye alapján olyan személyek kaptak elismerést, akik igényesek környezetükre, lakóházukat és kertjüket folyamatosan szépen, rendben tartják. A falunapi pörköltfőző verseny, a kispályás labdarúgó bajnokság eredményei is itt kerültek nyilvánosságra, díjazásra.  Az ünnepségen elismerésben részesült még Andrékó Pálné, aki szakmai vezetője a Kardoskúti Kézműves Körnek és kiemelkedő munkát végez a népi kultúra hagyományaira épülő kézművesség terjesztésében és művelésében. Az idei Falunapra az erdélyi testvértelepüléseinkről idelátogató homoróddaróci és homoródjánosfalvi vendégek nevében György Izabella nyugalmazott iskolaigazgató köszönte meg a kardoskútiak vendégszeretetét és adta át jelképes ajándékait a kardoskúti embereknek.  Az esti programok az általános iskola udvarán folytatódtak. Először az orosházi székhelyű Bel Canto Énekegyüttes lépett fel Pörneki Anikó énekművész vezetésével. A fiatal hölgyekből álló együttes könnyed, szórakoztató zenével érkezett hozzánk. Műsorukban musical- és operett részletek hangzottak el. A néptáncot kedvelők az idén egy lengyel és három orosz gyermek néptánccsoport bemutatóját láthatták. Az orosz csoportok nagyon messziről érkeztek hozzánk, Moszkvától mintegy 6 órás repülőúttal közelíthető meg otthonuk. Élvezetes volt látni a jellegzetes, nálunk ritkán látható keleti táncaikat. A várva-várt sztárparádé sem maradhatott el, hiszen Auth Csilla koncertezett késő este. Nagyon sokan együtt énekeltünk vele! Jó volt látni, ahogyan egyre többen bekapcsolódtak, vevők voltak Csilla invitálására. Hiába énekelte a koncert végén, hogy „Engedj el!”, mi csak egy ráadás szám után, elég nehezen engedjük el…  Éjjel, amikor már közeledett a Groovehouse fellépésének időpontja, egyre csak fokozódott a hangulat. Folyamatosan jöttek kíváncsiskodók és rajongók vidékről is Kardoskútra. Becslések szerint kicsi községünk lakóinak számát megdupláztuk, szerintem körülbelül kétezer ember szórakozott önfeledten a sportpályán felállított nagyszínpad előtt. Feszülten vártuk a sztárok megérkezését. Amikor Judy és Zsolti autója megállt a Kossuth utcán, Musztafa Imi bejelentésére nagy ováció és taps hallatszott. Utána igazi sztárkoncert következett a javából. A Groovehouse tagjainak közvetlenségét megérezhettük, hiszen a színpadra gyerekeket is felhívtak, akik együtt énekeltek, táncoltak velük. Természetesen rengeteget dedikáltak ők is, és a végén jóízűen vacsoráztak meg óvodánkban. Judy nagyon meglepődött és örült, hogy sokan eljöttek. Látva vendégszeretetünket a koncert után megsúgta, hogy bárkinél szívesen itt is aludtak volna Kardoskúton, ha másnap nem kellene nekik Romániába utazni egy újabb fellépésre. Egyáltalán nem siettek el, közvetlen baráti beszélgetésben töltöttük el a fellépés utáni órát. Megtudtam, hogy következő, 5. lemezük szeptemberben jelenik meg. Mindezek után igazi utcabálos hangulat uralkodott a sportpályán, ahol is DJ. Musztafa Imi zenéire nagyon sokan táncoltak éjjel fél 3-ig.

Szuper hangulatban sokféle program között töltöttük el a 2007-es Falunapot!
Jövőre ugyanitt – ugyanígy!

A pörköltfőzés jobban ment

Az Ízek Fesztiválja után egy héttel ismét alágyújtottunk a bográcsoknak! A Kardoskútiak 40 fős csoportja az I. Körösök-völgye Folklór Fesztiválra utazott el július első szombatján. A nap bővelkedett kulturális programokban és a résztvevő 15 település 16 főzőcsapata most marhapörköltet főzött a neves zsűri előtt. Már kora reggel elindultunk, hogy délre elkészítse a két kardoskúti főző – Hopka Ernő és Mórocz Lajos – a pörköltet. Teljesen más fortély szerint készültek a bográcsokban a finom falatok, s Tarhos központja hamarosan megtelt a ligetből felszálló illatokkal. Amíg a bográcsokban puhult a hús, addig nekiláttunk a településünket bemutató sátor-kiállítás összeállításának. A kardoskúti Fehértó képei, poszterei mellett a helyi kézművesség alkotásait is kiállítottuk. Ebéd után került sor az eredményhirdetésre. Csoportunk már előbb is véleményét nyilvánította az üres tányérokkal, hiszen jóízűen elfogyasztottuk a finomra sikerült bográcsosokat. A zsűri egyöntetűen az első díjat Mórocz Lajos pörköltjének ítélte, másik főzőnk Hopka Ernő a tiszteletbeli negyedik helyet kapta. Szép eredményeik a helyi pörköltfőző hagyományt dicsérik!

Fiatalok, idősebbek egyaránt jókedvűen érkeztünk haza e szép nap után.

További fotók IDE kattintva tekinthetőek meg.

Ízek Fesztiválja

Fotógaléria IDE kattintva érhető el.

Szép, könnyed nyárias időben vette kezdetét a Március 15. tér parkjában az Ízek Fesztiválja. Négy település – Csanádapáca, Gerendás, Tarhos és Kardoskút- képviseltette magát a fesztivál bográcsgulyásfőző versenyén illetve a fellépők is ezen településekről jöttek.

Már kora reggel megérkeztek a vidéki csapatok a művelődési ház udvarára, ahol hirtelen nagy lett a sürgés-forgás. Hamarosan kellemes illatok járták be a környéket. Amíg készült a sok bográcsban a gulyás, addig a megnyitóünnepséggel kezdetét vette a rendezvény a parkban. A megnyitó ünnepség keretében a köszöntőbeszédem után felolvastam Dobrev Klára, az Egészséges Településekért Alapítvány kuratóriumi elnökének a fesztiválra írt levelét, amelyben üdvözölte a községek résztvevőit és példaadónak nevezte összefogásunkat. A rendező települések nevében – mint a házigazda község polgármestere- Ramasz Imre nyitotta meg a fesztivált. A megnyitóünnepség után Orovecz Ildikó, az Orosházi Tisztiorvosi Szolgálat védőnője az egészséges életmóddal és táplálkozással kapcsolatban előadást tartott a hallgatóságnak. Ezután vette kezdetét a kulturális program, amely egészen délutánig tartott. Délre elkészültek a finom bográcsgulyások. Nem voltak könnyű helyzetben a zsűri tagjai, akik a települések képviseletében végigkóstolták a 7 benevezett csapat ízes főztjét. Egyéni pontozás után kialakult a sorrend: első helyezett lett Medovarszki Mátyás csapata Csanádapácáról, második helyen a Tarhosiak csapata végzett Fodréné István Mária vezetésével, a harmadik díjat Szász Róbert nyerte el csapatával, akik Gerendásról érkeztek.

Kora délutánig több mint százan igénybe vették az egészségügyi állapotfelmérést a kardoskúti Egészségház szakemberei segítségével.

A fesztivál vendégei a helyi méhészek – Somogyvári Zoltán és Bodrogi József- különböző fajta mézeiből is kóstolgathattak. A nap folyamán a Móra Ferenc Művelődési Ház nagytermében ételbemutató is várta az érdeklődőket. A helyi és környékbeli ételspecialitásokból, biotermékekből és készítményekből közös kiállítást rendezett a négy szervező település. Nagyon sokan megcsodálták és megkóstolták a finomságokat. Az ételek receptjei az ősz folyamán kiadásra kerülő közös kiadványunkban is olvashatóak lesznek, illetve a fesztiválról szóló képes beszámoló is helyet kap majd a települések bemutatkozó oldalai mellett.

Remek kikapcsolódásra adott alkalmat minden vendég számára ez a szép szombati nap.

Július 7-én Tarhosra látogatunk el a Kardoskútiakkat az I. Körös-völgyi Folklór Fesztiválra. Hamarosan találkozunk a most megismert barátainkkal!

Reméljük jövőre Csanádapácán rendezhetjük meg a következő Ízek Fesztiválját!

 

Kapcsolódó írások:

 

Dobrev Klára nélkül is az egészségmegőrzés jegyében szűrtek Kardoskúton
http://www.beol.hu [2007-06-30 17:46:44]

Gyurcsány Ferenc feleségének, Dobrev Klárának a nevéhez fűződő Egészséges Településekért Alapítvány pályázatán nyert Csanádapáca, Gerendás, Kardoskút és Tarhos az ízek fesztiváljára pénzt. Kardoskútra várták Dobrev Klárát is szombaton, de ezúttal elmaradt az alapítvány alapítójának a látogatása.

A szervezők kedvét ez sem szegte, a kisközség főterén, az uniós játszótéren szűrték a lakosságot. A csanádapácai Mórocz Ildikó, a helyi Egészségterv koordinátora elárulta, váratlanul érte őket az érdeklődés, sorok álltak a vércukor mérésénél.
S miközben a felnőttek az egészségükért aggódtak, a színpadon az összefogásban jelesre vizsgázott települések sportos táncosai, népzenészei, karatésai léptek fel.

Az ízek fesztiválján hét bográcsban főtt a gulyás, a program végén eredményt is hirdettek, hogy kiknek a tüzén készült a legízletesebb eledel.
A csanádapácai Medovarszki Mátyás gárdája vívta ki az elsőséget, második lett Tarhos, harmadik pedig a gerendási Szász Róbert csapata.

cs.i.

Reggel óta rotyog a gulyás Kardoskúton
http://www.beol.hu [2007-06-30 10:34:13]

Ízek fesztiválja néven Kardoskút Csanádapáca, Gerendás és Tarhos települések részvételével közös gasztronómiai és kulturális rendezvény zajlik szombat reggel óta Kardoskúton. Az Egészséges Településekért Alapítványtól a négy település közösen nyert pályázat útján anyagi hozzájárulást, amelynek felhasználásával és kiegészítésével szervezték meg a kulturális programokkal színesített gasztronómiai rendezvényt. A településekről érkező együttesek, fellépő csoportok mind-mind nagy önzetlenségről tettek tanúságot, hiszen a közös együttlétért, kikapcsolódásért és szórakozásért jöttek el Kardoskútra. A nap folyamán több tánc -néptánc, moderntánc és aerobic-, illetve népzene és főként a fiataloknak szóló mai modern zene is hallható és látható. Az ízek fesztiváljának látványos része a főzőverseny. A négy településről benevezett 2-2 csapat reggel óta készíti specialitását (bográcsgulyás főzésében kell a versenyzőknek felcsillantani tudásukat).

cs.i.

Hamarosan: Ízek Fesztiválja

Kardoskút községben 2007. június 30-án rendezzük meg Csanádapáca, Gerendás és Tarhos települések részvételével közös gasztronómiai és kulturális rendezvényünket, az Ízek Fesztiválját.

Az Egészséges Településekért Alapítványtól a négy település közösen nyert pályázat útján anyagi hozzájárulást, amelynek felhasználásával és kiegészítésével szerveztük meg a kulturális programokkal színesített gasztronómiai rendezvényünket. A hosszas előkészítő munkák vége felé tartva elmondhatjuk, hogy a településekről érkező együttesek, fellépő csoportok mind-mind nagy önzetlenségről tesznek tanúságot, hiszen a közös együttlétért, kikapcsolódásért és szórakozásért jönnek el Kardoskútra. A nap folyamán többfajta tánc -néptánc, moderntánc és aerobic-, illetve népzene és főként a fiataloknak szóló mai modern zene is hallható és látható lesz. Az Ízek Fesztiváljának látványos részének ígérkezik a főzőverseny, amelyen a négy településről benevezett 2-2 csapat vesz részt. Ám nem a Kardoskúton általában megszokott pörkölt lesz a menü, hanem a bográcsgulyás készítésében kell a versenyzőknek felcsillantani tudásukat. Emellett lesz borkóstoló Vincze Béla egri borász termékeiből, palacsintasütés illetve sok más egészséges finomság várja majd a hozzánk látogató vendégeket. Az őszre tervezett közös kiadványunkban szereplő -a helyi specialitásokat és jellegzetes ételeket, süteményeket bemutató- receptek a fesztiválon  elkészített formában be is mutatkoznak.

Kardoskút község az Egészséges Településekért Alapítványtól a tankonyha létrehozására közel 120.000 Ft-ot nyert, amelynek segítségével bővítettük a konyha felszereltségét. Az önkormányzat anyagi hozzájárulásával pedig a konyha épületét és belső terét tettük újabbá, szebbé és nem utolsó sorban higiénikusabbá. A tavasz folyamán elindult a tankonyha-programunk is, az elmúlt hónapokban a különböző népbetegségekben érintettek, a fiatalok és gyermekek hasznos főzési tanácsokat és elméleti ismereteket kaphattak Tibáné Hamvasi Zsuzsanna védőnőtől. A tankonyha-program az egészséges életmódra nevelést és a helyes étkezési szokások kialakítását célzó foglalkozásokkal a nyári szünet után is folytatódik. Most már nagy igyekezettel készülünk a hamarosan megrendezésre kerülő Ízek Fesztiváljára.
Reményeink szerint sokan ellátogatnak községünkbe és a jövő évben társtelepüléseink egyike folytatja majd a fesztivált!

Iskolai ballagás

Június 16-án hat végzős diáknak utoljára csengettek az általános iskolában. A ballagók meghatódottan búcsúztak el iskolájuktól, ahova ezután is szeretettel várják vissza őket. A hetedikesek búcsúztatójukban kiemelték, hogy a nyolcadikosok büszkék lehetnek arra, hogy e falak között, ebben a családias légkörben végezhették el alapfokú tanulmányaikat. Tudásuk nem kevesebb, mint a városban tanuló diáktársaiké. A ballagók osztályfőnöke, Gombkötő Lajosné, Klárika tanárnő meghatódottan kísérte végig az iskolatársaktól, a pedagógusoktól búcsúzó tanulóit. A végzősök megköszönték tanáraiknak azt az áldozatos és fáradhatatlan munkát, aminek révén tudásukkal nem szégyenkezhetnek az elkövetkezendő középiskolai évek alatt sem. A nyolcadikosok mindegyike felvételt nyert valamely középfokú oktatási intézménybe. A ballagás végén az életről szóló verset közösen adták elő diáktársaik, szüleik és a ballagásra ellátogató vendégek előtt.

E tanév végén köszön el az iskolától Pusztai Ádám igazgató úr is, aki a 2006/2007-es tanév igazgatását már a nyugdíj mellett vállalta el. Ősztől az oktató-nevelő munkát a közeljövőben megválasztásra kerülő új vezetővel fogja az iskola tantestülete kezdeni.

Galéria

Gyermeknap

Szikrázó napsütés köszöntötte 2007. június 8-án reggel az általános iskola udvarán gyülekező gyermekeket. Ez a nap más volt, mint egy szokásos péntek az iskolapadokban. Ez a nap a gyerekekről szólt. 8 órakor rókavadászattal kezdődött a program. Egymás után jelentkeztek a gyerekek megérdemelt jutalmukért a tanároknál. Egymással is versenybe szálltak, hogy ki mennyit gyűjtött össze az iskola udvarán különböző helyeken elrejtett rókákból. Üdítő és csoki volt a jutalom. Ezután a kicsik óriási focimérkőzésére került sor. A két rivális csapat még a mezében is kinyilvánította, hogy kinek melyik a kedvenc focicsapata.

Közben megérkeztek az orosházi tűzoltók egy létrás és egy fecskendős autóval. Majd egy szirénázó rendőrautó zaja verte fel az amúgy is mozgalmas iskola udvarát.  A fiúk azonnal körbevették a járműveket.

Ám, hogy a lányoknak is legyen elfoglaltsága a Kardoskúti Kézműves Kör vezetőjének, Andrékóné Katika néni segítségével gyöngyöt fűzhettek és más, kézügyesség fejlesztő játékokat játszhattak.

A sportpályán közben elkezdődött a rendőrségi bemutató. Először egy rendőr és társa – aki esetünkben egy kutya volt- bemutatóját nézték végig. Megtudhatták a gyerekek, hogy egy rendőrkutya 3 rendőrrel is felér. Ilyen kutyából a megyében összesen öt van. A vezényszavakat pontosan és fegyelmezetten követte a kutya. Az egyik tűzoltó közreműködésével még csibészeztetésre is sor kerülhetett. A bemutatót követően a gyerekek a saját kezükbe vehették a rendőrségnél használatos tárgyakat, mint pl. a pisztoly, töltény, gázspray, gumibot és golyóálló mellény. A golyóálló mellény próbájára is sor kerülhetett, de szerencsére csak a gumibot csattant rajta. Összebilincselt kezű gyerekekkel is sűrűn szembe találhattuk magunkat. A rendőrségi bemutató után a jelenlevők madártávlatból is megcsodálhatták Kardoskutat, ugyanis beindult a tűzoltóság létrás kocsija. A gyerekek 4-5-ös csoportokban mehettek fel, aránylag kisebb magasságba. Miután minden gyerek kipróbálta, jöhettek a felnőttek, akiket óriási magasságokba vitt fel az emelő.

Következett az év mérkőzése. Verasztó József és Pásztor István csapata mérkőzött össze Pusztai igazgató úr bíráskodása mellett. Óriási küzdelemben a fehérek nyertek. Bár a feketék az óváson gondolkodtak a meccs után a fehérek kemény játéka miatt, de végül is beletörődtek és a pénteken tartandó fordított napon revánsban reménykednek.

A focimeccs ideje alatt az iskola falai is kiszínesedtek, hiszen elkezdődött a rajzverseny Fodor tanár úr vezetésével.

Az iskola udvara lassan kiürült, de a programoknak még nincs vége. Kicsik és nagyok elindultak a Móra Ferenc Művelődés Házba, hogy az Elekről hozzánk érkező bűvész műsorát megnézzék. Vidám egy óra következett. Volt itt minden. Kártyatrükk, lángoló karikákon átszaladó patkányok, a semmiből felbukkanó nyuszi, eltüntetett segéd, kötél trükk és még felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent láthattunk. A bűvész többször is bevonta a gyerekeket a műsorba. Azonban mindenki már a műsor végére várt.  Na, nem a műsor minősége miatt -arra egy szavunk nem lehet, hiszen szuper kis műsor volt-, hanem mert mindenki tudta, hogy még hátravan egy óriáskígyó és egy krokodil. És előkerült az a várva várt fonott kosár és fekete láda. A teremben a pillanatnyi csendet éles sikítás váltotta fel. Megjött az óriáskígyó és a krokodil, amiket a bátrabbaknak meg lehetett simogatni. Volt, aki a kígyót a nyakába is vette. Önfeledt játékba ment át a bűvész-show. Meglepően bátrak voltak a gyerekek. Szinte mindenki megérintette a hatalmas kígyót.

A műsor végeztével visszamentek a gyerekek az iskolába valamint az óvodába. Ebéd után a szülői munkaközösség minden gyereknek egy ajándékot nyújtott át. Különböző sporteszközöket kaptak ajándékba: labda, tollas ütő. A nyári vakáción biztos hasznát is veszik. Ezzel véget is ért az idei gyereknap.

Egy hét múlva ismét megtelik az iskola udvara, hiszen elbúcsúznak a nyolcadikosok.

Óvodai ballagás

Sírás és nevetés vegyesen hallható volt 2007. június 2-án a Móra Ferenc Művelődési Ház falai között. A búcsúzásról szólt a ma délelőtt. Búcsúztak az óvodás gyermekek az őket sok szépre és jóra tanító óvónéniktől. Búcsúztak az óvónénik a már szívükhöz nőtt gyermekektől. Valamint elbúcsúzott az óvoda a több évtizedig ott dolgozó Károlyiné Marika nénitől is. Az ő gondos szeretete sokunkat elkísért óvodás éveink alatt. Szülők, nagyszülők hol könnyes szemmel, hol nevetve szemlélték a ballagó gyermekek kedves műsorát. Idén a tíz ballagóból heten a kardoskúti iskolában kezdik görbíteni a betűket és itt fogják megtanulni, hogy mennyi is az egyszeregy.

Pünkösdi hétvége Erdélyben

Kardoskút erdélyi testvértelepüléseire látogatott el 2007. május 25-28-a között községünk képviselőtestületi tagjaiból és köztisztviselőiből álló csoportja. Az ott töltött napok különösen szép élményekkel gazdagították mindazokat, akik először jártak a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező Erdélyben.

Kirándulásunknak számos más célpontja is volt, amelyeket igyekeztünk meglátogatni, hiszen a kilométeróra és az időnk nagyon be volt osztva. Odafelé utunk első nagyobb állomása Déva vára volt, ahol a nemrégiben létesített felvonóval percek alatt feljutottunk a hegy tetejére. Innen egészen jól beláttuk az egész várost.

Ezek után Nagyszeben belvárosát néztük meg egy – finomnak annyira nem mondható-  fagyi erejéig. Ebben az évben Nagyszeben Luxemburggal együtt „Európa kulturális fővárosa”, így az óvárosban szembetűnő nagy felújításokat végeztek a szép műemléképületek homlokzatain illetve sok kulturális rendezvényt is tartanak az idén. Rövid sétánk után már siettünk is Segesvár felé. Itt a jégesővel kísért zápor miatt sajnos városnézésre nem állhattunk meg egyáltalán.

Ahogyan elhagytuk a várost, hamar kiderült az ég és így Fehéregyházánál Petőfi emlékszobra előtt időzhettünk el egy pár percre. Jó volt látni, hogy sok koszorú és nemzeti színű szalag jelzi a magyarok látogatását az emlékműnél, csakúgy mint Tamási Áron síremlékénél is, amelyet másnap Farkaslakán tekintettünk meg. Szálláshelyünk Székelyszentmihályon, egy aprócska csendes falu panziójában volt. Odafelé menet – aki még nem járt ott eddig- az is  meggyőződhetett arról, hogy sok út nehezen járható. Amikor a nagyobb országutakról letértünk, már szinte „el is fogytak” az utak.

A második napon úti célunk a Szent Anna-tó és környéke volt, illetve Brassóban álltunk meg egy pár óra hosszára. Itt szintén a magasba hágtunk egy felvonó segítségével. Madártávlatból láthattuk a hatalmas várost, a Fekete Templomot, ami egyik nevezetessége Románia negyedik legnagyobb városának.

Ezek után indultunk el a testvérfalukba, ahol már nagy szeretettel készülődtek az újbóli találkozásunkra. Homoróddarócon három iskolás gyermek népdalcsokorral várt bennünket. Nagy öröm volt számunkra csodálatos énekhangjuk és az az előadásmód, amit ezek a gyerekek a vérükben hordoznak. Kevés ilyen zenei élményt kaptam életem során hasonló korú iskolás gyerekektől. Sokunk szeméből a meglepettséget és a meghatottságot olvastam ki. Izabella igazgatónő elmondása szerint az iskolás gyerekek szinte versengenek egymással, hogy ki tud több népdalt elénekelni. Szerencsére még intenzíven él az ottaniakban a magyar népzene és néptánc szeretete. Egy finom vacsora és az iskola körbejárása után Homoródjánosfalvára látogattunk, ahol a templomban Simó Sándor unitárius lelkész úr köszöntött és lepett meg minket a testvértelepülések ajándékaival.  Utána kötetlen beszélgetéssel fejeztük be látogatásunkat

Másnap este mi fogaduk erdélyi barátainkat szálláshelyünkön, Székelyszentmihályon. Előtte azonban sok kilométert tettünk meg, hiszen megnéztük a Gyilkos-tavat és a Békási-szoros lenyűgöző természeti adottságán ámultunk el. Egy kiadós sétát is tettünk a 300 méter magas sziklák között a csöpörgő esőben. Ez kellőképpen fel is üdített minket.

A kirándulás utolsó napján útba ejtettük a híres Parajdi-sóbányát, ami a légúti betegségekben szenvedőknek különös felüdülést nyújt. 120 méter mélyre vitt le minket az autóbusz, ahol a bányában kialakított 20 méter széles, 12 méter magas „termeken” át sétálhattunk és a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kápolnában is megpihenhettünk.

Ezután már hazafelé igyekeztünk, de még a Király-hágóról egy utolsó pillantást vetettünk Erdély hegyeire, s az esti órákban jó hangulatban, sok szép élménnyel érkeztünk haza.

Reméljük hamarosan visszatérhetünk erdélyi barátainkhoz és ha előbb nem, akkor a közelgő Falunapunkon vendégül láthatjuk őket!

Hősök napja akkor és most

Békés Megyei Népújság 1990.május 7, hétfő

„Eltemettük őket végre.”
Istentisztelet az elesett katonákért, leventékért Kardoskúton

Kardoskúton az evangélikus templomban tartott szombati Istentiszteletre sok százan jöttek el, hogy együtt imádkozzanak, emlékezzenek. Emlékezzenek azokra a II. világháborúban elesett katonákra és leventékre, akiknek nem adatott meg a borzalmas világégésből a hazatérés. Édesanyák, szerető testvérek, hűséges hitvesek, árva gyermekként felnőtt férfiak és nők emlékeztek e napon a halott fiukra, a volt szeretőkre,a pótolhatatlan édesapákra; a halottakra, akiknek soha nem tudhatták meg utolsó gondolatukat, akiknek testét ismeretlen föld fogadta be, akik valaha Istenhozzádot intettek a szeretettek felé, de akkor még maguk sem tudták,hogy ahova ők indulnak, onnan nincs visszatérés. Évtizedek múltak el anélkül, hogy a fájó és gyógyíthatatlan sebekről beszélhettek volna. A hozzátartozók titkon siratták az elesetteket. Május 5-étől Kardoskúton van hol megállni egy percre az emlékezőknek: az evangélikus templom kertjében állították fel azt az emlékművet, amelynek márvány talajára 48 katona és jó levente nevét véste fel az utókor. Az avatás ünnepi forgatagában egy sokat élt emberrel hozott össze a sors. Gombkötő Mihály annak idején 1944 szeptemberében 62 leventetársával együtt hurcolták el. Barátai táborokban vesztették életüket. Az Orosz fogságot, igaz rokkantan, de ő túlélte. Túlélte és úgy érezte a háborúban elesett társainak emléket kell állítania. Gombkötő Mihály: 1989-ben kezdeményeztem a Hazafias Népfront községi bizottságánál az emlékműállítást. Rövidesen megszerveztük az Emlékmű Bizottságot és munkához láttunk – idézi fel az első lépéseket Gombkötő Miska bácsi. – Az ország minden részébe leveleket küldtünk, felkutatták a még élő hozzátartozókat. Így sikerült 58 elesett kardoskúti katona és levente nevét összegyűjtenünk. A rokonok 98 ezer forintot adományoztak, a falusiak pedig 25 ezret erre a célra. Társadalmi munkában készítettük el az alapot, majd Cseh Zoltán tervező által megálmodott emlékművet. Bencsik Márton rövid idő alatt megépítette. Most már van hová tenni a virágcsokrokat, a koszorúkat. Ettől a naptól fogva szeretteink nemcsak az emlékezetünkben élnek, hanem ahogy az Írás mondja, isten tenyerébe vési bele övéi nevét – a hálás utókor pedig a márványtáblába.
Cs.I

Fotók akkor…

május 20:

Délután kettő órakor megszólalt a kívül-belül megújult kardoskúti evangélikus templom harangja. Emlékezni hívott a harangszó: emlékezni a háborúkban meghalt hős katonákra és leventékre. Az ünnepség alkalmából közel ötvenen foglalták el helyüket a templom hűvös falai között. Laczki János evangélikus lelkész vezette az istentiszteletet. Meghívott lelkészként Ribár János orosházi igazgató-lelkész, esperes mondott indulatoktól és politikától sem mentes beszédet. A napi politikával átszőtt beszéde igen jól tükrözte a jelenlegi helyzetet. Kihangsúlyozta a nehéz mindennapi megélhetést.  A beszédek között az orosházi egyházközség fiataljai egyházi énekeket adtak elő. Laczki János külön beszédben tért ki a templom felújításhoz hozzájárulók köszöntésében. Megtudhattuk, hogy a felújítás 1.300.000 Ft-ba került, amelyből 1.000.000 Ft-ot az egyházközség állt. Kardoskút Község Önkormányzata 150.000 Ft-tal segítette a felújítást. A fennmaradó összeget magánemberek adományából egészítették ki. Az istentiszteletet követően az emlékezés a templomkertben, az 1990-ben felállított Hősök Emlékművénél folytatódott. Koszorús Oszkár beszédében többek között méltatta Gombkötő Mihályt, aki oroszlánrészt vállalt az emlékmű létrehozásában. Ezután név szerint is felsorolta a leventéket. A koszorúzás ezt követően a temetőben található világháborús emlékműnél folytatódott.

Fotók most:

Szakmai út Dél-Franciaországba (2.csoport)

  1. március 31-én a reggeli órákban gyülekeztünk Tótkomlóson az induláshoz. Szegeden felvettük vezetőnket, Kormányos Sándort, és 11-re máris a határhoz értünk. Dubøevica volt az első hely, ahol már nem magyarul szóltak hozzánk. Hamarosan Horvátországot és a nagyon dinamikusan fejlődő Szlovéniát is magunk mögött hagytuk. Szlovénia elképesztően szép. Talán nem is a pénz, hanem mentalitás kérdése az elért eredmény. Rend, sehol elhanyagolt, gazos terület, szemét. Minden zöldell, kis házcsoportok, kanyargós kis utak, amik a településre visznek a pálya közeléből. Éjjel 11-re értünk Verona és Padova között egy hangulatos, vízeséssel díszített szállóba. Kedvesen fogadtak és egy órás pakolászás után álomba zuhantunk. Félálmomban is rácsodálkoztam a közelben álló templom gyönyörű, zengő, ünnepélyes harangkondulására, amivel az időt jelezte. (Miért, hogy az olasz harangok mindenütt gyönyörű szavúak?) Reggel örömmel fogadtuk a már hazafelé tartó csoport élménybeszámolóját, akik szintén itt szálltak meg! Szállásadóinkat kissé meglepte a két magyar csoport kenyérfogyasztása, de hamarosan jóllakottan indulhattunk útnak. 750 km várt reánk. Az olasz-francia határt észrevétlenül léptük át, csak a mobiltelefonok jelzéseiből vettük észre, hogy közeledünk célunkhoz. Útközben két órára megálltunk Monaco-ban, ahol szabad városnézés következett, igyekezett a csoport minél nagyobb területet bejárni ezalatt a rövid idő alatt. Meglepő volt a gazdag, híres város nyugalma, tisztasága, csendje. Arles-ba érkeztünk az esti órákban, itt volt első francia szállásunk. Itt csatlakozott hozzánk Somogyi Norbert, kinti vezetőnk, szaktolmácsunk. Megvacsoráztunk, majd a ránk váró programok részletes megbeszélése következett, illetve rövid ismertető hangzott el a francia mezőgazdasági helyzetről általánosságban. Ezután a kitartóbbak éjszakai városnézésre indultak, a fáradtabbak lefeküdtek. A francia szállók szépek, tiszták, jól felszereltek. Sok helyen hajszárító, vízmelegítő, instant kávé, tea filterek, cukor, tejszín, kis sütemény várt a szobában, LCD-képernyős televízióval. Reggel nagyon bőséges, svédasztalos reggeli után indulhattunk el az első farmra, amely a Camargue területén áll, immáron 300 éve, 200 ha területtel. (Valamikor 600 ha tartozott a birtokhoz.) A táj erősen emlékeztetett a mi kardoskúti pusztás vidékünkre, talán kicsit több cserjével. Szerencsére a mi talajunk mélyéből nem törekszik a felszín felé a só, mint ott, a tenger közelsége miatt. Kemény 365 napos évi munka folyik ezen a farmon is, éppúgy, mint nálunk, de a „szabadság, önállóság megéri”. – mondta vendéglátónk. Sajnos Franciaországban is egyre kevesebben választják ezt az életformát. Ezután Bellegarde következett, egy virágzó biodinamikus termelést folytató magángazdaság. 45 ha tartozik a farmhoz. Meglepődtünk a csupa kő, csupa kavics talajon. Ennek ellenére a növények virultak, csepegtető öntözéssel látták el őket mindenütt. Szőlő, gyümölcsös, korszerű, erős, géppel mozgatható jéghálóval védett. Fóliasátrak, bennük biotermesztett földieper, saláta, cukkíni. A klíma miatt fűteniük nem kell, a Mistral pedig megakadályozza a gombás fertőződést, elég csak jól átszellőztetni a fóliákat. Viszont épp emiatt a szél miatt kell jellegzetesen laposra metszeni a nagyobb fák koronáját, és nagyon erősen, keresztben fóliázni a sátrakat. A látogatás végén szívélyes vendéglátás következett borkóstolóval, finom falatokkal, almával. A házigazda komoly beszéddel zárta mondanivalóját. Bocsánatot kért Franciaország nevében Trianonért. Elmondta: Erdélyben sokszor járt és itt szembesült a következményekkel. Arra kért bennünket: legyen a két nép újra barát. Mikor Németország újból egyesült, azt hitte személy szerint, hogy Magyarország és Erdély is egyesülni fog, de ez nem következett be. Ezért megfogadta, hogy ő a maga részéről mindent meg fog tenni a magyarokért. Megrázó volt, elsírtam magam. Harcolnak azért, hogy a termelésben, a termékek előállításában megőrizzék egyedi arcukat, a régió hagyományait és ezt kérte a magyaroktól is. Ezután St. Genies-des-Mourgues-ba látogattunk el, egy modern borgazdaságba, ahová azok a gazdák szállítják a szőlőt, akik maguk nem kívánnak bor előállításával foglalkozni. Dinamikusan fejlődő cég. Késő délután indultunk a következő cél: Laguiole felé. Útközben áthaladtunk Millau híres viaduktján. Egy völgyet ível át 2,5 km hosszan, és alattunk olyan mélység, hogy az Eiffel-tornyot még alánk lehetne tolni és mi még afölött vagyunk 23 méterrel. Hatalmas acélkötelek feszítik a szerkezetet. A kalandok ezután jöttek. Letértünk a pályáról, hogy elérjük a vacsora helyszínét. Vadregényes, kanyargós, meredek, szűk hegyi utakon jártunk. Középkori falvak utcácskáin préselődtünk át buszunkkal. Míg rá nem jöttünk, hogy túlmentünk úti célunkon. Vezetőnk felhívta a „ferme auberge” (falusi vendéglátásként lehetne fordítani) tulajdonosát, aki elmondta, hogy azon a hídon, ami a kisvárosba vezet, nem férünk át a busszal. Hogy akkor hol? Azt nem tudja. És a vonal megszakadt. 10 perces tolatással, forgalom leállítással lassan megfordultunk a keskeny úton. A társaság éhes, az est leszállt, a hegyek között hűvös van. Odaértünk a csodaszép, hold- és lámpafényben derengő kis kővároshoz. (Nálunk a falucska nevet viselné méretei alapján.) Vízimalom, romantikus kőhíd a gyorsfolyású patak fölött, kanyargó utcácskák. Sehol egy lélek, már mindenki behúzódott. Gyalog kell felmennünk az éjszakában a hegyre, de csak egy kilométer vezetőnk szerint. (Később remekül megtanultuk átszámolni az általa mondott távolságokat.) Jó ideje megyünk. A városka már rég elfogyott, erdő közepén gyalogolunk, jobbra szakadék mellettünk. Szerencsére telehold van, így valamicskét látunk. Fényeket sehol sem szűrődnek át. Vezetőnk messze előttünk valahol az éjben. Már épp feladnánk, mikor célhoz érünk. Belül hangulatos vendéglátóhely, kölcsönös ismerkedés, kölcsönös kóstolgatás a mi „hazainkból” is.  Elmondták, hogy 60ha-on gazdálkodnak, ez jobbára legelőt jelent. Viszont a megélhetésüket a falusi vendéglátás biztosítja, itt állítják elő azokat a termékeket, amikkel megvendégelnek bennünket is. A „ferme auberge” hálózat előírása közé tartozik, hogy a régió jellegzetességeit kínálják, és magas százalékban a farmon előállított élelmiszereket kell kínálniuk, de amit nem állítanak elő, azt is csak a régióból szerezhetik be. Éjfélkor fejeztük be a vacsorát, hiszen a francia étkezések sokfogásosak, kétféle előétel, saláta, főétel, desszert, sajtok. Megszánnak bennünket és egy „dobozos” teherautó platóján leszállítanak bennünket a buszhoz. Alig várjuk a szállást. A hegyek tetején járunk, amikor a GPS lefagy. Fenn állunk Isten csillagos, hideg ege alatt a Massive Central egyik tetején, hófoltok között, és nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy hová tartunk. Táblát látunk, ami farkasok előfordulására figyelmeztet. Éjjel fél kettőkor érünk a szállásra. A mi szobánkban nem vár ágynemű, ellenben az előző vendég lehúzott ágyneműje még a földön hever. Nem érdekel már bennünket. lefekszünk így is. A reggeli a szállóhoz méltón puritán. Laguiolban megtekintjük a helyi bicskakészítő üzemet. A laguioli bicska fogalom a világban. Részletesen bemutatják a munkaműveleteket, vásárlásra is nyílik lehetőség. Ezután egy farmra látogattunk, ahol az Aubrac-i szarvasmarhát tartják. 90ha-on gazdálkodnak. A tejből a helyi kis sajtüzemben sajtot készítenek és az előtte lévő boltban értékesítik. Délben a polgármester fogadott bennünket, beszámolt a kisváros életéről, gondjairól, terveiről. Délután egy korszerű sajtüzembe látogattunk, ahová a gazdák igen jó áron adhatják le a tejet. Az üzem végében egy sajtbolt is volt, ahol meg lehetett vásárolni a helyi termékeket. Este ismét egy hangulatos helyen vacsorázunk. Hosszú gyalogút várt volna ránk a hegyen felfelé, szerencsére vendéglátóink fel- és le is fuvaroztak bennünket kocsival. 1600 körül épült az ódon kőépület, igényesen, hangulatosan kialakított belső tér várt bennünket. Egy autópálya melletti szállóban aludtunk ezután. A meleg víz már fogytán éjfél felé. Az ötödik napon a helyi agrár-érdekképviselet irodájába látogatunk. A közös gondokról, a megoldandó problémákról beszélgetünk. Továbbmegyünk és félórára megállunk a tengerparton. Délután egy rizstermelő gazdához látogatunk. Kölcsönös az érdeklődés egymás gondjai iránt. A nap végén egy szakképző iskolába jutunk el. Itt a kutyatenyésztés és macskatenyésztés, illetve – idomítás oktatása folyik. Éppen agilyti versenyre készültek. Az iskola bentlakásos, 2 hét tanulás, ami gyakorlatközpontú és kevésbé elméleti, aztán 2 hét gyakorlat a gyerekeknek. Ezt jobban elviselik a hagyományos tanulási formákba nehezebben beilleszkedő diákok is. A gondjaik hasonlóak a magyar iskolákéhoz, de – mivel alapítványi iskola – még szegényebb anyagi lehetőségekkel bírnak, az államtól nagyon kevés támogatást kapnak. Ennek ellenére lelkesek, fejlődnek. Most készülnek új, korszerű kollégiumot létesíteni. Most már európai kapcsolatokra is megpróbálnak szert tenni. Jó lenne velük kapcsolatot tartani, de nincs aki a környéken franciául beszélne. Pedig ez az iskoláztatási forma nálunk is alternatíva lehetne azok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak az alapképzés után továbbtanulni, s alternatíva lehetne a most bezárt vagy hamarosan bezáródó kis falusi iskoláknak is. A vacsora egy réges-régi udvarházban volt, aminek az első épülete az 1200-as években épült. Először a gazdaságot néztük meg, aztán mentünk be az épületbe. Elképedve álltunk meg a hatalmas belső térben egy szobányi kandalló előtt, amiben farönkök égtek. Az egész belső tér kellemes meleg volt. A vacsora finom, az ódon hely roppant hangulatos, tényleg feledhetetlen élmény. A szállás ismét Arles-ban volt, másnap innen indulunk Le Rove felé. Egy félórás hegymászás után jutunk a kecsketartó farmjára. Elképedve hallgatjuk, hogy a hegyen álló ház kedvéért a megye felhozatta a vizet, villanyt. Megtekintjük az állományt. A gazda a 17. generáció a családban, aki kecsketartással foglalkozik. A tejet a faluban dolgoztatja fel sajtnak, hiszen erre nem maradna már energiája, kézzel fejnek minden kecskét ketten a fiával. Innen már hazafelé vesszük az irányt. Délben ebéd egy „ferme auberge”-ben. Délután Grasse-ban megálltunk a híres Fragonard parfümgyárban. Kedves debreceni származású vezetőnk, Mónika kalauzolt végig az üzemen. 5 éve dolgozik kinn, sajnos már töri a magyar nyelvet. A helyi virágokból hagyományos technológiával készül a híres parfüm, nem használnak szintetikus illatokat. Reklámtevékenységre nem fordítanak, és mindössze három üzletük van. Ennek ellenére világhírűek. A látogatás végén vásárlásra nyílt lehetőség. Este a Genovai-öböl mentén suhantunk végig. Az út nem veszélytelen, de csodaszép. Éjjel fél egyre értünk a már ismert olaszországi szállásunkra. Most már bőségesebb reggeli kenyéradaggal vártak bennünket. Jóllakva indultunk, gyönyörködtünk a mediterrán képben. Aztán lassan átfolyik a táj Szlovéniába, majd Horvátországba. Estére hazaérünk.

Ezernyi látnivaló, ezernyi élmény maradt mögöttünk. A paraszti élet sehol nem könnyű. De a mi adottságaink igazán jók, a földünk kiváló. Az országnak kell felismerni, hogy a lényege vész el, ha mezőgazdaságát veszni hagyja, nekünk azt, hogy összefogás nélkül nem megy. És önbizalommal dolgozni. Mert semmivel nem tudunk, nem teszünk kevesebbet.

Franciaországban jártunk

A Békés-Csanádi Érzékeny Sík Természetvédelmi Terület Helyi Foglalkoztatási Stratégiájának előkészítése céljából egy nyertes R.O.P pályázat révén több Békés- és Csongrád megyei település képviseltette magát a gyógy- és fűszernövény-termesztés, falusi vendéglátás, kézműves, növénytermesztés, állattenyésztés tanulmányúton Franciaországban. Két turnusban negyvenen juthattunk el Dél-Franciaországba, ahol a helyi sajátosságokkal ismerkedhettünk meg. Kardoskutat a két úton összesen hatan képviseltük. Az alábbi két beszámoló bepillantást nyújt a tapasztaltakról.

Az első tanulmányút 2007. március 26-án indult Tótkomlósról. Az országot átszelve Pannonhalmán kezdtük a Bencés Apátság környékének megtekintésével. 13 óra és 400km után átléptük a határt Ausztriába. Magyarországon az elmúlt év egészében nem láttunk annyi havat, mint amennyi az osztrák hegyekben volt. A magasságtól ugyan füldugulást kaptunk, de a látvány feledtette ezt az érzést. Egy kicsit hangosabban beszéltünk. Apró nehézségek árán-keskeny kanyargós utakon mentünk fel egy hegy tetejére a busszal – és hajnal kettő fele elértük első tranzitszállásunkat Olaszországban. A második nap reggelén korán kelt a fáradt társaság. Szinte még le sem hajtottuk a fejünket, már ébredni kellett. Hosszú út állt még előttünk, hiszen közel 1000 km várt ránk ezen a napon is. Gyönyörű tájak, viaduktok, a Földközi-tenger, véget nem érő alagutak. Majd késő este érkezés a gyönyörű Franciaországba. A következő napok a szakmai tapasztalatszerzésről szóltak. A környék, amelyet bejártunk a levenduláról, szőlőtermesztésről híres.

A falusi vendéglátás tapasztalatai Franciaföldön

Franciaországi tanulmányutunk során Vaucluse megyében ellátogattunk Villessur Auzonba, ahol vendéglőt működtet Christel és Frederic Rouet. A házaspár 2006. év végén nyitotta meg családi házukat vendégeik számára. A hegyoldalon, szép környezetben található 300 éves házba való belépésünkkor már tapasztalni lehetett a hagyományokhoz való ragaszkodásukat. Az előtér kis enteriőrje hangulatos, a kovácsoltvasból készült padot nagymama korabeli fehér párnácskák, szőttesek díszítették. Az étkező helyiségben ódon használati tárgyakkal találkozhat a betérő vendég. A család meghagyta az ebédlő központi részén a kávás kutat, ezzel is erősítve az épület falusias jellegét. A falusi vendéglátásra építve egyelőre az étkeztetésre helyezik a hangsúlyt. Jelenleg 20 fő számára tudnak egyidejűleg ellátást biztosítani. Hétvégenként vannak nyitva és az előre bejelentett vendégeket tudják fogadni. A későbbiekben vendégszobákkal szeretnék bővíteni szolgáltatásukat. A házaspár egymás között megosztja a feladatokat, a feleség készíti el az ételeket, a férj pedig a felszolgálást és a vendégekkel való kapcsolattartást végzi. Induláskor Frederic Rouet kizárólag a vendéglátás bevételéből próbálta fenntartani családját, ám a mindennapi megélhetésért egyelőre még főállású tevékenységet is kell folytatnia. Reméli, hogy a helynek egyre nagyobb híre lesz, és akkor már hoz annyi jövedelmet, hogy csak ebből meg tudnak élni. A megyében kiadott turizmust propagáló kiadványban már egyre több vállalkozó hirdeti magát, így a szálláshelyet, illetve étkezést kereső turista hamar megtalálja a helyi lehetőségeket. Ezt a kiadványt utunk során mi is több helyen láttuk kitéve. Az étkezés közben tolmácsunk segítségével több mindent megtudtunk házigazdánktól. A „Ferme Auberge” – amit falusi vendéglátásként lehet fordítani- lényege az, hogy az asztalra tett ételek minimum fele a vendéglátó által megtermelt növényekből, a saját nevelésű állataiból kerüljön ki. Házigazdáink például a baguettet és a pékárut a szomszéd péktől vásárolják, illetve a környékbeli gazdák egyéb termékeit kell előnyben részesíteniük árubeszerzéskor. Így erősítik és védik egymás vállalkozását. A saját termésű szőlőjüket beadják a helyi pinceszövetkezetbe, így a felkínált borok a saját termésükből készültek. Ottlétünk alkalmával dióborral és barackborral kínáltak meg bennünket. A borba az említett növények leveleit tették bele, így az átvette a levelek zamatát. Számunkra érdekes ízt kóstolhattunk meg. Előételként olajbogyókrémet, szárnyasmájkrémet és hájba töltött sertésmájkrémet szolgáltak fel. Helyi jellegzetességként egy tésztakülönlegesség következett: a pizzához hasonló vékony tésztaalapra hagymás-halas szószt kentek, ezt sütötték meg. A főétel bárányhúsos-padlizsános rakottas volt, amely basemall- mártással és parmezán sajttal készült. Aki nem fogyaszt húst, annak lehetősége volt a tejszínes mártással készült sült spárgát megkóstolnia. Természetesen a francia sajtokból sem maradhatott el a kóstoló. Desszertként körtés – gyümölcsös csoki felfújtat ettünk. Csoportunk jól érezte magát, amihez nagyban hozzájárult a házigazda figyelmessége, kedvessége.
A francia szokásokhoz híven az ottaniak egyáltalán nem sietősen étkeznek. Ez a felszolgálás ütemében is érződik. Utunk utolsó ebédjekor tolmácsunk mosolyogva mesélte, hogy olyan hamar megettük az előételt, hogy a tulajdonosnak meglepődve mondta a séf, – amikor látta, hogy az üres tányérok már sorban érkeznek vissza a konyhába- ezek a magyarok milyen éhesek lehettek, mert egyből elfogyasztották az ételt. Egy „Ferme Auberge”- hez hasonló hálózat követendő példa lehetne Magyarországon is a falusi turizmus irányába nyitó családoknak.

Rengeteg tapasztalat, élmény és több ezer kilométer után elindult a csapat hazánk irányába. Magyarországot délről közelítettük meg: Franciaország-Olaszország- Szlovénia-Horvátország. Késő este értünk vissza kiinduló pontunkra, Tótkomlósra.

Megszakítás