Szalkay Péter, az Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákja az idén is részt vett a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciáján. A május 8-i országos döntőben megismételte tavalyi bravúrját: társadalomtudományi témájú bemutatóját a zsűri I. helyezéssel ismerte el.
Az ifjú kutatót már hatodikosként is behívták az „…Isten tőled is számon kéri az utca Ábelét.” Hajléktalanok Orosházán című munkájával a legmagasabb szintű megmérettetésre, ám akkor egy Erasmus program keretében külföldön volt, így nem tudta megvédeni dolgozatát.
Tavaly a Honvágy harangszóra című munkájában az orosházi református templom és gyülekezet történetén át foglalkozott harangjaik sorsával. Ennek gyümölcse országos első helyezés lett.
A tudományos munkájában Bárdos Zsuzsa által segített Péter ebben a tanévben a vásárhelyi Pusztát kutatta. A Pusztán innen, Pusztán túl című összeállítására kardoskúti élménye indította. Az országos irodalmi pályázat varázslatos hangulatú eredményhirdetésén tapasztaltak után döntötte el, megfejti a titkot, mi vonzza újra és újra vissza a messzire vetődött elszármazottat, mi táplálja a helybéliek büszkeségét.
Fél esztendőnyi kutatás után arra jutott, a Puszta megnevezés itt túlmutat a földrajzi meghatározáson. A nagybetűs írás jelképe annak is, hogy az ide kötődők – egymás különbözőségét elfogadva – mind egyetlennek és magukénak érezték, érzik a vidéket. Nagy Gyula múzeumalapító nyomában járva, Szenti Tibor író, néprajzkutató és Lengyel György kardoskúti polgármester segítségével az országos zsűri által is nagyra értékelt munka született. A hűség jelképeiként számon tartó vadludak vidékén barangoló 14 éves fiú dolgozatának záró gondolatai: „A mostaniak ősei tovább örökítették, amire e föld kötelez. Róluk olvashattam. Jussoltak ebből itt élők és a születésük nyomán örökre ide kötődők is, éljenek bárhol a világon. Velük beszélgethettem. Eleinte sejtettem, majd éreztem, most már bizonyos vagyok abban: a titok az itteniek szívében lakik, jellemükben rejlik. Legyenek Vásárhelyhez vagy Orosházához húzók. Kutasiak vagy Pusztaközponton lakók. Felmenőik vagy a maguk jogán ide tartozók. A 21. század elején is darvak és vadludak vonulnak a Fehér-tó fölött, nem látva ott már hagyományos paraszti életet. Én azonban megbizonyosodtam arról, a sok-sok színből álló, jót befogadó pusztai lélek még mindig itt van. Segíti a múlt értékeit továbbvivőket, a hazajárókat. Az ide tévedőre is van gondja: tanítva, miként engem, ifjú vándorlegényt.”