További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: VP.)
Egy tűt sem lehetett volna leejteni a kardoskúti kötődésű fiatal lelkész élménybeszámolóján, annyi kíváncsi érdeklődő jött el a művelődési ház klubtermébe. A spanyolországi zarándokút végcélja megérkezni Santiago de Compostela-ba, ám ez az út évszázadok óta minden zarándok számára mást és mást rejteget. Attila elárulta, hogy 2009-ben, teológus hallgatóként, csupán a kalandvágy hajtotta az El Camino felé. A megtett útra visszagondolva elmondta, hogy ez a kalandvágy átalakult az út során. Az erről készült fotók és a percek csak úgy peregtek a klubterem falai között, miközben észrevétlenül a széksorokban ülve azon gondolkoztunk, hogy mernénk-e vállalkozni egy ekkora gyalogos útra. Közöttünk bizony ültek olyanok, akik komolyan foglalkoznak ezzel a gondolattal. Érdekes volt hallani, hogy előadónk – amint meglátta a Santiago de Compostela helységtáblát -, szinte szaladni kezdett, s a megélt pillanatnyi hatalmas öröm hamarosan hiányérzetté változott szívében, hiszen végeszakadt valaminek, ami éltette az elmúlt 30 nap alatt. A fiatalembernek volt alkalma emberi sorsokat is megismerni, s máig örömmel gondol vissza mindazokra, akikkel ismeretséget kötött. Végezetül a jó hír: kortól, nemtől függetlenül mindenkinek ajánlotta az elvonulást és a csendet, hogy bizonyos élethelyzeteinkben rendbe tehessük Isten segítségével életünket. Az már más kérdés, hogy a vásárhelyi pusztán járva vagy éppenséggel a fésűkagyló jelzését követve tesszük mindezt.
A bővebb cikket a Kardoskúti Hírmondó következő számában olvashatják.