Verasztó Lajos, a Dover Nyelvi Centrum egyik vezetőjének tanyáján vagyunk. Lajos a tolmácsom Kate Suess és Nick Suess-sel folytatott beszélgetésem során. Csend és nyugalom vesz körül minket. Az árokparton egykedvű tehenek legelnek, embert nem látni sehol.
– Mintha Ausztráliában lennénk – vetem fel a házaspárnak.
– Yes – helyesel Nick – nagy a hasonlóság, csak míg Ausztráliában 1200 km utazva sem találkozik az ember senkivel, itt kicsik a távolságok.
– Először járnak nálunk?
– Kate-tel másodjára. 2008 nyarán voltunk először kedves barátunk vendégei. Akkor annyira megtetszett a környezet és az itt élő emberek vendégszeretete, hogy elhatároztuk: Ide vissza fogunk jönni, bár elég nehéz volt időpontot találni. Tudja, London, Boston, Los Angeles és Kardoskút az útiterv. Na, néhány nap Budapest is.
Mióta tartja barátjának Lajost?
– Egyetemista korunkban ismerkedtünk meg 1971-ben. Azóta újra és újra találkoztunk.
– Úgy tudom tőlünk sem haza mennek.
– Valóban nem. Az USA-beli Maine államba megyünk evezős versenyen veszünk részt.
Versenyzőként, párban, az 55 évnél idősebb korcsoportban indulunk. 13 km-es távon.
– Gondolom ez hobbi.
– Igen, segít karban tartani, edzettnek maradni.
– Mivel foglalkoztak „ előző életükben”?
– Kate: Ingatlanközvetítő irodában dolgoztam Londonban, amíg Nicket meg nem ismertem. Két és fél éve vagyunk házasok.
– Nick: Mérnök voltam. 55 éves koromban váltottam. Evezős sporttal foglalkozó felszereléseket, eszközöket forgalmazó vállalkozást létesítettem. Aztán nyugdíjaztam magam, hogy több időm maradjon a sportrepülésre. Amikor csak tehetem, repülőt vezetek.
– Mi magyarok az angolokat a világ szerencsésebb nemzetei között tartjuk számon. Irigylésre méltó helyzetük, azért, mert a világ nagyon sok helyén könnyen megtudják magukat értetni. Igaz, hogy az angolok alig beszélnek más nyelvet a sajátjukon kívül, és ebben a magyarokhoz nagyon hasonlít az idegen nyelv tudásuk, de a világ 3. legtöbb ember által beszélt nyelveként, szinte mindenhol otthon érezhetik magukat.
– Igaz ez Önökre is?
– Kate: Nagyon picit beszélek franciául.
– Nick: Származásom miatt kerültem Angliába. Beszélek németül, franciául és olaszul is. Most már magyarul is egy kicsit.
– Verasztó Lajos: „Nicknek jó a nyelvérzéke. Könnyen” rááll” a füle az idegen hangokra.
– Mit tapasztaltak a kardoskúti foglalkozások során?
– Nick: Mivel nem vagyunk nyelvszakos tanárok, számunkra is izgalmas volt ez a két hét. Nem tudtuk, milyen szinten ismerik az itteni hallgatók a nyelvet, milyen feladatok segítik őket, milyen beszélgetést tudunk velük folytatni. A gyerekcsoport felnőtt segítői (Menyhárt Krisztina és Podmaninszki Éva tanárnők) jelentették a kezdetben bátortalan gyerekek és köztünk a kapcsolatot. Akik végig kitartottak azoknál főleg, de a többieknél is jelentős fejlődést tapasztaltunk. Különösen Dani (Kocsány Dániel),de Mónika (Nemes Mónika) voltak ügyesek. A csendes, látszólag nem figyelő Laura (Miszlai Laura) is sokszor felelt helyesen.
Ügyes és szorgalmas volt Alexandra is. (Csizmadia Alexandra) Tervezzük, hogy két év múlva visszajövünk és újra találkozunk az itteniekkel egy kifinomítottan előkészített nyelvtanulási programra.
Verasztó Lajos: – Ez most a próba volt. Úgy látom ez a kezdeményezés nyitott fülekre talált a falu illetékeseinél is, és érdemes folytatni már szélesebb körben, több szereplővel. Nyelvet tanulni élvezetesebb könyvektől elszakadva, élő környezetben gyakorolva. Lokálpatriótaként szívügyemnek tekintem segíteni a lelkes kardoskútiak nyelvtanulását.
– Milyen benyomásokkal mennek el tőlünk?
Nick: Nagyon ízlett a paprikás krumpli, a töltött káposzta, a kolbász és a pálinka. Nagyon barátságos, nyílt emberekkel találkoztunk. Azt tapasztaltuk, hogy az itteniek nem zárkóznak be, hanem beszélgetnek, találkoznak egymással.(Lajossal összenéztünk: Ha tudnák, hogy milyen közösségi élet volt itt 40 évvel ezelőtt, akkor mit mondanának.) Tetszett, hogy mennyire rendben tartják házuk környékét az itt élők, hogy mennyire igényesek a környezetük iránt. Londonból minket is az ilyen környezet, a nyugalom csábított az ausztráliai Perthbe három évvel ezelőtt.
Köszönöm, hogy ittlétük alatt napi több órát készülve segítettek az önökkel együttműködőknek a nyelvtanulásban. Lajos neked is köszönjük, bízva a folytatásban jó egészséget, sikereket, boldogságot kívánok mindenkinek.