További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)
Október 5-én, vasárnap délután 14 órakor borongós, hűvös őszi időben gyűltek össze a vendégek a helyi templomban, hogy közösen adjanak hálát az idei termésért. Az ökumenikus aratási hálaadó istentiszteleten nemcsak a falu hívő közössége, hanem a környékbeli településekről érkezett vendégek is részt vettek. Az ünnep alkalmat adott arra, hogy mindannyian együtt köszönjék meg a föld áldásait, és hálát adjanak a közösség erejéért, a megőrzött hagyományokért és az emberi szorgalom gyümölcseiért.
A szertartáson három felekezet szolgált együtt: Laczki János evangélikus igazgató-lelkész, Tracsek Oszkár katolikus plébános és Nagy Zoltán református lelkész. Az igehirdetések és imádságok közös üzenete az volt, hogy a hála nemcsak az elért eredményekről, hanem az összefogásról, a kitartásról és a hit erejéről is szól. Az énekek és a gondolatok a borús idő ellenére is melegséget hoztak a templom falai közé.
Az istentisztelet után a hívek és a vendégek a templomkertben folytatták az ünneplést, ahol megáldották az új kenyeret. Az áldás után a lelkészek a kenyeret felszelték és a jelenlévők között kiosztották, hogy mindenki részesülhessen az élet jelképéből. A kenyér illata és íze a hálaadás legszebb üzenetét hordozta: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – az Isten gondviselésébe vetett bizalom szimbólumaként.
A templomkertből ezután a gyülekezeti házba vonultak a résztvevők, ahol a gondnokok jóvoltából gulyásleves várta a vendégeket. A közös ebéd során jókedvű beszélgetések, régi történetek és baráti nevetések töltötték be az udvart. Az önkormányzat gondoskodott a süteményekről és az üdítőkről, mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő falatot. Az asztal körül ülve érezhető volt az a fajta közösségi összetartozás, amely az ilyen alkalmakban mindig új erőt ad.
A nap zárásaként a jelenlévők a tavaly elkészült emlékműhöz mentek át, amely az egykor a vásárhelyi pusztán élt földműves parasztságnak állít emléket. A különleges, szívből jövő alkotást a helyi Szemenyei család állíttatta, saját költségéből – ezzel tisztelegve az elődök munkája és a múlt értékei előtt.
Az emlékezésnél Molnár Zsófia Bernadett szavalata hangzott el, amelyben a múlt iránti tisztelet és az emberi munka méltósága kapott hangot. Ezután Varga Pál polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozta: „Az aratásért való hálaadás nemcsak a föld terményeiről szól, hanem arról is, hogy csak egymást segítve tudunk élni és dolgozni.”
A megemlékezést Laczki János evangélikus igazgató-lelkész imája és áldása zárta, s arra biztatta a résztvevőket, hogy az aratás öröme és a hála lelkülete kísérje őket a mindennapokban is.
Záró akkordként Fejes Sándor – aki egykoron Kardoskúton gyermekeskedett – egy szívhez szóló nótával kedveskedett az emlékműnél megjelenteknek.
A kardoskúti ökumenikus aratási hálaadó istentisztelet így méltó lezárása lett az idei terménybetakarítás időszakának. Bár az ég borongós volt, a közösség szíve megtelt fénnyel – a hála, az összetartozás és a hit világosságával.