Hónap: 2025 november

Különleges időutazásban lehetett része mindazoknak, akik ma délután ellátogattak a művelődési házba: levetítettük ugyanis azt a videót, amelyet Süle György készített 2000. július 29-én, az első kardoskúti Falunapról. A felvétel huszonöt év távlatából mutatta meg, milyen volt akkor a közösségünk, milyen arcok, pillanatok és hangulatok jellemezték a falu akkori ünnepét.

A vetítésre nem csupán idősebbek jöttek, hanem fiatalabbak is – olyanok, akik akkor még gyerekek voltak, s olyanok is, akik még meg sem születtek a film készítése idején. A művelődési ház terme gyorsan megtelt beszélgetéssel, halk derűvel, majd ahogy a fények kialudtak, a közösség egyszerre merült el a múlt hangulatában.

A film minden perce nosztalgiát ébresztett. Egy-egy ismerős arc felbukkanásakor hangos nevetések, felkiáltások és meghatott sóhajok hallatszottak a sorok között. Sokan mutattak rá régi barátokra, szomszédokra, rokonokra a kivetítőn: „Nézd már!”, „Emlékszel rá?”, „Jajj, de fiatalok voltunk!” – ezek a mondatok szinte folyamatosan visszhangoztak a teremben. A közös emlékek újra élése olyan hangulatot teremtett, amelyet ritkán tapasztalhat meg az ember.

A vetítés azonban meghitt, olykor szomorkás pillanatokat is tartogatott. Az elmúlt 25 évben sokan távoztak közülünk, akik akkor még jókedvűen szerepeltek Süle György felvételein. A közönség több ponton is csendesebb lett, amikor olyan arcok jelentek meg a vásznon, akik már nincsenek velünk. Ez a felismerés egyszerre hozott fájdalmat és hálát: fájdalmat a veszteségek miatt, és hálát azért, hogy őrizzük emléküket, és hogy a film révén gondolatban még egyszer együtt lehetünk velük.

Kardoskút ebben az évben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, így különösen nagy jelentősége volt ennek a vetítésnek. A film az 50. születésnap alkalmából készült anno, s most, negyedszázaddal később újra láthattuk, milyen volt a település akkor: az utcák, az épületek, a rendezvény hangulata és maga a közösség. A képsorok azt is megmutatták, mennyit változott a falu – fejlődött, gyarapodott, megújult. De egy valamiben semmi nem változott: abban, hogy Kardoskúton jó élni.

A mai vetítés nem csupán egy régi film bemutatója volt, hanem közösségi ünnep is. Egy alkalom, amikor együtt néztünk vissza arra, honnan indultunk, kik voltak előttünk, és milyen értékeket visz tovább ez a falu, immáron 75 éve. A rendezvény végén sokan arról beszélgettek, milyen jó lenne később újra elővenni más felvételeket is, megőrizve múltunkat a jövő számára.

Bár az idő múlik, egy dolog biztos: Kardoskút ma is és mindig is jó hely volt – és jó hely lesz!

Süle György engedélyével a teljes videó:

Életének 95. esztendejében elment közülünk Csotó Nagy Istvánné, mindenki szeretett Klárika tanító nénije. Ezzel a veszteséggel nemcsak egy embertől, hanem egy egész korszakot képviselő személyiségtől búcsúzik Kardoskút közössége. Klárika néni élete példamutató volt: a hivatás, a család és Kardoskút iránti szeretete hatotta át élete minden napját.

Pedagógusként generációkat nevelt, akik szívükben ma is őrzik kedvességét, türelmét, derűs szigorát. Számára a tanítás nem pusztán munka volt, hanem elhivatottság, a jövőbe vetett hit csendes szolgálata. Megtanította a gyerekeket nemcsak írni és olvasni, hanem emberséggel, egymásra való figyelemmel élni. Munkássága, életútja példaként áll mindannyiunk előtt, hiszen az általa közvetített értékek – a szorgalom, az alázat, a hit és a közösség iránti felelősség – ma is ugyanúgy érvényesek.

Klárika néni szívvel-lélekkel kötődött Kardoskúthoz. Itt élt, itt dolgozott, itt teremtett otthont, és itt maradt mindvégig hűséges tagja közösségünknek. Lokálpatrióta volt a szó legnemesebb értelemben: ismerte és szerette a falu minden zegét-zugát, és soha nem mulasztotta el, hogy jó szóval, mosollyal vagy tanáccsal segítsen másokon. Ezért is volt természetes, hogy a község kitüntetettjeként tisztelegtünk élete előtt, elismerve azt a csendes, mégis maradandó munkát, amellyel hozzájárult Kardoskút szellemi és emberi értékeihez.

Nemrégiben, az Idősek Napján még találkozhattunk. Ott, az ünnep bensőséges pillanataiban adhattam át neki a legidősebb hölgynek járó apró elismerést. Emlékszem, milyen derűsen fogadta a köszöntést – a szemében ott csillogott a bölcsesség és a hála, amelyet egy tartalmas, szeretetben megélt élet ajándékoz az embernek. Akkor még senki sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor közösségünk nevében megszólíthatom őt.

Klárika néni távozásával szegényebb lett Kardoskút, de öröksége velünk marad. Azokban az emlékekben, amelyeket tanítványai, barátai és mindazok őriznek, akik ismerhették őt. Hálás szívvel gondolunk rá, mert élete tanúság arra, hogyan lehet hosszú évtizedeken át hűséggel, szeretettel és méltósággal szolgálni a közösséget és az embereket.

Nyugodj békében, Klárika néni. Emlékedet megőrizzük – szeretettel, tisztelettel, Kardoskút község nevében.

Varga Pál polgármester

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Idén már 19. alkalommal szervezte meg a helyi művelődési ház a hagyományos tökfaragó bulit, amelyre ismét sokan voltak kíváncsiak. A rendezvény igazi közösségi eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt közel húsz évben: kicsik és nagyok együtt készültek az ősz legvidámabb délutánjára, ahol a jókedv és a kreativitás uralta a hangulatot.

A programon közel százan vettek részt, így a művelődési ház nagyterme megtelt élettel, nevetéssel és faragott tökökkel. A lelkes jelentkezők több mint 30 egyedi töklámpást alkottak meg, némelyik mosolygós, másik félelmetes vagy épp tréfás arcot kapott. Emellett 15 jelmezes versenyző is bemutatkozott, akik ötletes és szellemes maskaráikkal színesítették a kora estét.

A zsűrinek idén is nehéz dolga volt, hiszen minden egyes alkotásban ott volt a résztvevők fantáziája és munkája. A döntés helyett inkább az elismerés dominált: minden faragó és jelmezes emléklappal és apró ajándékkal térhetett haza, hiszen a szervezők számára a részvétel öröme és a közösségi élmény a legfontosabb.

A délután jó hangulatú közös fotózással, forró teával és rengeteg frissen sült gofrival zárult – köszönet érte Török Attila alpolgármesternek és ifjú segítőjének, Nyiki Kiarának. Az Andrékó lányok kreatív kézműves foglalkozással várták az érdeklődőket. A művelődési ház munkatársai már most készülnek a jövő évi, jubileumi 20. tökfaragó bulira, amelyre remélhetőleg még több család és baráti társaság csatlakozik majd.

A közösségi élmények és a kreatív együttlét nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek szívét is megmelengette ezen az őszi estén.