Munkácsy kiállításon jártunk

Péntek délután Kardoskút minden korosztályát képviseltetve indultunk el egy szép kiállítási élmény reményében Békéscsabára. A 20 fős csoport tagjai nem csalódtak, hiszen páratlan és ebben a formájában megismételhetetlen időszaki kiállítás látható a megyeszékhelyen. Első utunk a Munkácsy Mihály Emlékházba vezetett, ahol a nagyon színvonalas és tartalmas tárlatvezetés során megismerhettük a világhírű magyar festőművész családjának történetét, festői korszakainak állomásait, s természetesen gyönyörködhettünk a mester képeiben a kiállított családi bútorzatok között. Az emlékház történetéről megtudtuk, hogy a mester születésének 150. évfordulójára, 1994-ben nyílt meg a nyolcszobás udvarház. Az 1840-es években épült klasszicista épület méltó hely az állandó kiállítás bemutatására. Munkácsy édesanyjának a testvére, Reök Sarolta volt a ház építtetője, Steiner Jakab felesége. Náluk élt Munkácsy húga, miután árván maradtak. Munkácsy 8 évesen került Miskolcról Békéscsabára, anyja öccséhez, Reök Istvánhoz. Ő egyedül élt, a kisfiú Munkácsyt ő tanítgatta otthon, aki játszani ide, a mostani emlékház épületébe járt Steinerékhez. Miután híres festő lett belőle többször is visszatért Békéscsabára, s a város díszpolgára lett. Halála után először itt neveztek el utcát róla és a világon egyedül itt tisztelegnek emlékházzal életműve előtt. Igen sokat időztünk az emlékházban, ahol a kedves tárlatvezetőnk instrukciói alapján jól felkészültünk a „nagy kiállítás” megtekintésére. Közeledve a Munkácsy Mihály Múzeum bejáratához láttuk, nem csak a mi csoportunk kíváncsi a híres alkotásokra. Rövid várakozás után bejutottunk a csodálatos termekbe. Nagyon szépen összeválogatták a rendezők a kiállítási anyagot. Pákh Imre Amerikában élő magángyűjtő tulajdonából 29 festményt láthattunk itt. A világon a mester képeiből ő rendelkezik a legnagyobb számú magángyűjteménnyel. A tárlatra kiállítási anyagot kapott a múzeum más gyűjteményekből is, az Arad Megyei Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériától, a Móra Ferenc Múzeumból. Csodálattal néztük ezeket a Magyarországon is ritkaságnak számító alkotásokat, hiszen az itt lévő festmények talán nem is biztos, hogy Magyarországon valamikor is újra együtt láthatóak lesznek. Kár lett volna elmulasztani ezt a kiállítást! A múzeumban még megtekintettük a megyénk népi hagyományát bemutató kiállítást is. Az idősebbek örömmel emlékeztek vissza a fiatal korukat megidéző használati tárgyakra, eszközökre és a szép népviseletre, amiket mi is, fiatalabbak érdeklődve néztünk. Békéscsabai kirándulásunk befejezéseként még egy rövid pihenőre elballagtunk az Andrássy útra. A sétálóutcán beszélgetéssel, vacsorával töltöttük el az időnket. Szép képzőművészeti élményekkel gazdagodva tértünk vissza Kardoskútra!

Megszakítás