Szerző: vargapal@kardoskut

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Az elmúlt év tapasztalata egyértelművé tette: a rendezvény kinőtte korábbi kereteit. Idén ezért már egy jóval nagyobb rendezvénysátor várta a II. András-napi járási kolbászgyúró verseny résztvevőit és vendégeit.

A megnyitón Varga Pál polgármester mosolyogva jegyezte meg, hogy bár az eső esik, ez nem tántorította el a résztvevőket. Bátran mertek nagyot álmodni, a tömeg láttán még ez a sátor is kicsinek bizonyult. A lelkes érdeklődés pedig nem véletlen: a térség egyik kedvelt gasztronómiai és közösségi eseménye immár biztos pontja a környék őszi programkínálatának.

A tavalyi rendezvény már megteremtette azt a hagyományt, amelyre idén a szervezők tovább építettek. A szombati napon összesen húsz csapat állt rajthoz, hogy bizonyítsa tudását a kolbászkészítésben. A részvételi kedv magáért beszélt: a kardoskúti csapatok mellett az orosházi járás szinte minden településéről érkeztek csapatok. A hangulat már a reggeli órákban is fesztelen és életvidám volt, a pálinkakínálás, a helyi szárazkolbászok körbejárása pedig elmaradhatatlan része lett a napnak – ki-ki saját specialitását mutatta be, és szívesen kóstolta másokét is.

A vidám társalgások és nagy nevetések gyakran megszakították a kolbásztöltés folyamatát, de éppen ez teszi különlegessé ezt a rendezvényt: az együtt töltött idő, a barátságos versengés és a jóízű beszélgetések éppúgy hozzátartoznak, mint maga a gasztronómiai megmérettetés.

Varga Pál polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy idén összesen nyolc település tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt: Békéssámson, Csanádapáca, Pusztaföldvár, Gádoros, Tótkomlós, Nagyszénás, Kaszaper és Kardoskút.

A polgármester hangsúlyozta, hogy e települések nemcsak a tudásukat és hagyományaikat hozták magukkal, hanem azt a szellemiséget is, amely a térségi együttműködést erősíti. Mint mondta: – Amikor a hivatalos tárgyalásokból feszülten felállunk, az emberi kapcsolataink és barátságaink segítenek túllendülni a nehéz pillanatokon. Egy ilyen nap pedig megmutatja, hogy a járáson belüli együttműködés valóban értéket teremt.

Példaként említette a Versenyképes Járások Programot, amelyben a térség települései közösen dolgoznak a fejlődés érdekében. Az idei rendezvény díszvendége Kaszaper volt, a szomszédos mezőkovácsházi járásból érkezve, tovább erősítve a térségek közti kapcsolatokat.

A hivatalos megnyitó után a csapatok hozzáláttak a kiosztott hús feldolgozásához, miközben a zsűri – élén Seres Péterrel, a Békés Vármegyei Önkormányzat tagjával – nekiállt értékelni a hozzájuk benyújtott savanyúság- és pogácsamintákat.

A gyerekek és a családok sem maradtak program nélkül: a Bábika játszóházban adventi díszeket készíthettek, és András-napi, illetve pálinkás totón is próbára tehették tudásukat a résztvevők.

Gőzölgött a toros káposzta, sültek a kolbászok, a vendégek pedig élvezettel fogyasztották a frissen készült étkeket. A jó hangulatról a sátorban, majd a fűtött nagyteremben a Viharsarki Silver Zenekar gondoskodott.

A nap egyik legizgalmasabb része kétségtelenül a települések közötti kolbászgyúró verseny eredményhirdetése volt. A zsűri idén is nehéz feladat előtt állt, de végül megszületett a döntés:

1. Csanádapáca
2. Kardoskút
3. Kaszaper

A dobogós helyezések mögött szoros verseny állt, minden csapat komoly munkát és odafigyelést tett bele a saját receptjébe és technikájába.

A helyi közösségek külön megmérettetésben vettek részt, és a következő sorrend alakult ki:

1. Maca-Laca
2. Köménymag
3. Kolbász Kommandó

Mindhárom csapat kreatív hozzáállással és remek ízekkel bizonyította, hogy Kardoskút gasztronómiai ereje továbbra is sokszínű és erős.

A nap végén a zsűri kihirdette a többi versenyszám eredményeit is.

Savanyúságverseny:

1. Sass Istvánné (Gádoros)
2. Őzse Zoltán
3. Csáki Imréné

Pogácsaverseny:

1. Zsigovics Erika
2. Szemenyeiné Libor Rozália (megosztva) Rajkiné Szula Magdolnával

A díjazottak mindannyian saját, évtizedek alatt tökéletesített receptjeiket hozták, amelyek méltán nyerték el a szakértő zsűri elismerését.

A II. András-napi járási kolbászgyúró verseny ismét bebizonyította, hogy Kardoskút nemcsak a hagyományok őrzője, hanem a közösségi összefogás otthona is. A nagy sátor megtelt, a hangulat remek volt, a csapatok lelkesedése pedig átragadt minden résztvevőre. Az esemény egyszerre szólt a gasztronómiáról, az emberi kapcsolatok erejéről, a helyi identitásról és a jövőbe tekintő gondolkodásról.

A résztvevők már most abban bíznak, hogy jövőre ismét találkoznak – talán még nagyobb sátorban, még több csapattal, de ugyanilyen jókedvvel és összetartással. Kardoskút pedig ismét bebizonyította: ha közösségről és hagyományról van szó, mindig képes nagyot alkotni.

Hálás köszönet minden segítőnek, aki hozzájárult a nap sikeres megvalósításához.

Fő támogatók:

Kardoskút Község Önkormányzata
Kardoskúti Motoros- és Veterángépjárművesek Baráti Egyesülete
Kardoskúti Gasztro Pálinka Egyesület

A videót készítette: Őzse Péter

Kardoskút történetének egyik különleges, szimbolikus pillanatára került sor a 75. jubileumi esztendőben: a falu közössége időkapszulát helyezett el, amelyet 2050-ben kell felnyitni. A gesztus egyszerre hordozza a múlt tiszteletét, a jelen megörökítését és a jövő felé való reményteljes üzenetküldést.

A kapszula összesen 38 levelet és egy adathordozót tartalmaz – ezekben kardoskúti lakosok, a település legrégebb óta működő közössége, a Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub és a Kardoskút Községért Közalapítvány fogalmazták meg gondolataikat, jókívánságaikat és üzeneteiket a jövő generációi számára. A kapszula szívében őrzi továbbá azt a közel 100.000 fotót és videót, amely a település eseményeiről lettek megörökítve.

Az időkapszula elhelyezésének ünnepélyes pillanatára a falu legfontosabb közösségi eseményeinek egyikén került sor. Az összegyűlt érdeklődőket a település vezetője, Varga Pál köszöntötte. Kardoskút 75 évének története nem csupán évszámok, épületek és események sorozata, hanem az itt élő embereké, akik munkájukkal, összefogásukkal és hitükkel formálták a falut. A 2050-es felnyitás gondolata különös izgalmat hordoz. A mostani fiatalok addigra középkorú felnőttek lesznek, akik talán saját gyermekeikkel vagy unokáikkal együtt olvashatják majd el az üzeneteket. Mire az időkapszula feltárul, a világ és vele együtt Kardoskút is sokat változik majd – éppen ezért lesz különösen értékes bepillantani abba, mit tartottak fontosnak a 75. évforduló kardoskúti lakosai.

Az időkapszula elhelyezése így nem csupán egy ünnepi program része volt, hanem egy közösségi vállalás is: a jelen megőrzése a jövő számára. Az időkapszula elhelyezése emlékeztet arra, hogy a múlt, a jelen és a jövő szorosan összekapcsolódik.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

November utolsó, hideg estéjén különleges, szinte tapintható csend és várakozás lengte be kardoskúti adventi koszorú környékét. A falu lakói és az érdeklődők lassan gyülekeztek az adventi koszorú körül, hiszen mindannyian ugyanarra a pillanatra vártak. Arra, hogy fellobbanjon az advent első gyertyalángja, és ezzel kezdetét vegye a lélekben való felkészülés időszaka.

A meghitt ünnepséget Varga Pál polgármester szavai nyitották meg. Rövid, szívből jövő köszöntőjében az advent csendes szépségéről és a közösség megtartó erejéről beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben a napokban különösen fontos megállni egy pillanatra, elengedni a hétköznapok zaját, és megnyitni a szívünket egymás felé.

A polgármesteri köszöntő után az önkormányzat és intézményeinek kollégái készültek egy ünnepi műsorral. A halk dallamok, a felcsendülő versek és a szelíd fények együtt olyan légkört teremtettek, mintha a falu egyetlen nagy családdá vált volna erre a rövid időre.

Az első gyertyát Tracsek Oszkár római katolikus plébániai kormányzó gyújtotta meg szolgálata után. Mielőtt a láng fellobbant volna, néhány egyszerű, mégis mély gondolatot osztott meg a békességről és a lélek csendjéről. Amikor a gyertya fénye végül felragyogott, sokan érezték úgy: valami elkezdődött, valami, ami túlmutat a tél sötétségén.

A gyertyagyújtást követően a közel száz megjelent vendéget zsíros kenyérrel, forralt borral és meleg teával kínálták. A gőzölgő italok és a barátságos beszélgetések tovább erősítették a meghittséget. Mindenki egy kicsit lassabban, egy kicsit békésebben tért haza – magával víve a fellobbanó gyertya csendes üzenetét: adventben a fény bennünk is megszülethet.

Különleges időutazásban lehetett része mindazoknak, akik ma délután ellátogattak a művelődési házba: levetítettük ugyanis azt a videót, amelyet Süle György készített 2000. július 29-én, az első kardoskúti Falunapról. A felvétel huszonöt év távlatából mutatta meg, milyen volt akkor a közösségünk, milyen arcok, pillanatok és hangulatok jellemezték a falu akkori ünnepét.

A vetítésre nem csupán idősebbek jöttek, hanem fiatalabbak is – olyanok, akik akkor még gyerekek voltak, s olyanok is, akik még meg sem születtek a film készítése idején. A művelődési ház terme gyorsan megtelt beszélgetéssel, halk derűvel, majd ahogy a fények kialudtak, a közösség egyszerre merült el a múlt hangulatában.

A film minden perce nosztalgiát ébresztett. Egy-egy ismerős arc felbukkanásakor hangos nevetések, felkiáltások és meghatott sóhajok hallatszottak a sorok között. Sokan mutattak rá régi barátokra, szomszédokra, rokonokra a kivetítőn: „Nézd már!”, „Emlékszel rá?”, „Jajj, de fiatalok voltunk!” – ezek a mondatok szinte folyamatosan visszhangoztak a teremben. A közös emlékek újra élése olyan hangulatot teremtett, amelyet ritkán tapasztalhat meg az ember.

A vetítés azonban meghitt, olykor szomorkás pillanatokat is tartogatott. Az elmúlt 25 évben sokan távoztak közülünk, akik akkor még jókedvűen szerepeltek Süle György felvételein. A közönség több ponton is csendesebb lett, amikor olyan arcok jelentek meg a vásznon, akik már nincsenek velünk. Ez a felismerés egyszerre hozott fájdalmat és hálát: fájdalmat a veszteségek miatt, és hálát azért, hogy őrizzük emléküket, és hogy a film révén gondolatban még egyszer együtt lehetünk velük.

Kardoskút ebben az évben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, így különösen nagy jelentősége volt ennek a vetítésnek. A film az 50. születésnap alkalmából készült anno, s most, negyedszázaddal később újra láthattuk, milyen volt a település akkor: az utcák, az épületek, a rendezvény hangulata és maga a közösség. A képsorok azt is megmutatták, mennyit változott a falu – fejlődött, gyarapodott, megújult. De egy valamiben semmi nem változott: abban, hogy Kardoskúton jó élni.

A mai vetítés nem csupán egy régi film bemutatója volt, hanem közösségi ünnep is. Egy alkalom, amikor együtt néztünk vissza arra, honnan indultunk, kik voltak előttünk, és milyen értékeket visz tovább ez a falu, immáron 75 éve. A rendezvény végén sokan arról beszélgettek, milyen jó lenne később újra elővenni más felvételeket is, megőrizve múltunkat a jövő számára.

Bár az idő múlik, egy dolog biztos: Kardoskút ma is és mindig is jó hely volt – és jó hely lesz!

Süle György engedélyével a teljes videó:

Életének 95. esztendejében elment közülünk Csotó Nagy Istvánné, mindenki szeretett Klárika tanító nénije. Ezzel a veszteséggel nemcsak egy embertől, hanem egy egész korszakot képviselő személyiségtől búcsúzik Kardoskút közössége. Klárika néni élete példamutató volt: a hivatás, a család és Kardoskút iránti szeretete hatotta át élete minden napját.

Pedagógusként generációkat nevelt, akik szívükben ma is őrzik kedvességét, türelmét, derűs szigorát. Számára a tanítás nem pusztán munka volt, hanem elhivatottság, a jövőbe vetett hit csendes szolgálata. Megtanította a gyerekeket nemcsak írni és olvasni, hanem emberséggel, egymásra való figyelemmel élni. Munkássága, életútja példaként áll mindannyiunk előtt, hiszen az általa közvetített értékek – a szorgalom, az alázat, a hit és a közösség iránti felelősség – ma is ugyanúgy érvényesek.

Klárika néni szívvel-lélekkel kötődött Kardoskúthoz. Itt élt, itt dolgozott, itt teremtett otthont, és itt maradt mindvégig hűséges tagja közösségünknek. Lokálpatrióta volt a szó legnemesebb értelemben: ismerte és szerette a falu minden zegét-zugát, és soha nem mulasztotta el, hogy jó szóval, mosollyal vagy tanáccsal segítsen másokon. Ezért is volt természetes, hogy a község kitüntetettjeként tisztelegtünk élete előtt, elismerve azt a csendes, mégis maradandó munkát, amellyel hozzájárult Kardoskút szellemi és emberi értékeihez.

Nemrégiben, az Idősek Napján még találkozhattunk. Ott, az ünnep bensőséges pillanataiban adhattam át neki a legidősebb hölgynek járó apró elismerést. Emlékszem, milyen derűsen fogadta a köszöntést – a szemében ott csillogott a bölcsesség és a hála, amelyet egy tartalmas, szeretetben megélt élet ajándékoz az embernek. Akkor még senki sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor közösségünk nevében megszólíthatom őt.

Klárika néni távozásával szegényebb lett Kardoskút, de öröksége velünk marad. Azokban az emlékekben, amelyeket tanítványai, barátai és mindazok őriznek, akik ismerhették őt. Hálás szívvel gondolunk rá, mert élete tanúság arra, hogyan lehet hosszú évtizedeken át hűséggel, szeretettel és méltósággal szolgálni a közösséget és az embereket.

Nyugodj békében, Klárika néni. Emlékedet megőrizzük – szeretettel, tisztelettel, Kardoskút község nevében.

Varga Pál polgármester

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Idén már 19. alkalommal szervezte meg a helyi művelődési ház a hagyományos tökfaragó bulit, amelyre ismét sokan voltak kíváncsiak. A rendezvény igazi közösségi eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt közel húsz évben: kicsik és nagyok együtt készültek az ősz legvidámabb délutánjára, ahol a jókedv és a kreativitás uralta a hangulatot.

A programon közel százan vettek részt, így a művelődési ház nagyterme megtelt élettel, nevetéssel és faragott tökökkel. A lelkes jelentkezők több mint 30 egyedi töklámpást alkottak meg, némelyik mosolygós, másik félelmetes vagy épp tréfás arcot kapott. Emellett 15 jelmezes versenyző is bemutatkozott, akik ötletes és szellemes maskaráikkal színesítették a kora estét.

A zsűrinek idén is nehéz dolga volt, hiszen minden egyes alkotásban ott volt a résztvevők fantáziája és munkája. A döntés helyett inkább az elismerés dominált: minden faragó és jelmezes emléklappal és apró ajándékkal térhetett haza, hiszen a szervezők számára a részvétel öröme és a közösségi élmény a legfontosabb.

A délután jó hangulatú közös fotózással, forró teával és rengeteg frissen sült gofrival zárult – köszönet érte Török Attila alpolgármesternek és ifjú segítőjének, Nyiki Kiarának. Az Andrékó lányok kreatív kézműves foglalkozással várták az érdeklődőket. A művelődési ház munkatársai már most készülnek a jövő évi, jubileumi 20. tökfaragó bulira, amelyre remélhetőleg még több család és baráti társaság csatlakozik majd.

A közösségi élmények és a kreatív együttlét nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek szívét is megmelengette ezen az őszi estén.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Október 22-én este, a kardoskúti művelődési ház nagytermében tartották az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepséget.

A megemlékezés a Himnusz hangjaival kezdődött, majd az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulói adtak műsort. A diákok szavalatokkal, zenével és történelmi visszatekintéssel idézték fel a forradalom eseményeit. Felkészítő pedagógusuk Menyhárt Krisztina tanárnő, települési képviselő volt.

Az ünnepi beszédet – Kardoskút Község Önkormányzata Képviselő-testületének felkérésére –  Barna Imre László, Kardoskút díszpolgára mondta el. Gondolataiban a szabadság, a bátorság és a nemzeti összetartozás jelentőségét emelte ki, beleszőve kardoskúti kötődésű visszaemlékezését.

A beszédet követően a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot. Ezután fáklyás menet indult az utcákon át a falu központjába, a Hősök emlékművéhez, ahol az önkormányzat és a helyi civil szervezetek megjelent képviselői, illetve az emlékezők helyezték el a koszorút és a mécseseket.

A lobogó fáklyák és gyertyák fénye méltóságteljes hangulatot adott az estének, jelezve, hogy a forradalom eszméje ma is él a közösség szívében. A kardoskúti megemlékezés idén is csendes, meghitt módon tisztelgett az 1956-os hősök előtt, erősítve a múlt iránti tiszteletet és a nemzeti összetartozás érzését.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Október 5-én, vasárnap délután 14 órakor borongós, hűvös őszi időben gyűltek össze a vendégek a helyi templomban, hogy közösen adjanak hálát az idei termésért. Az ökumenikus aratási hálaadó istentiszteleten nemcsak a falu hívő közössége, hanem a környékbeli településekről érkezett vendégek is részt vettek. Az ünnep alkalmat adott arra, hogy mindannyian együtt köszönjék meg a föld áldásait, és hálát adjanak a közösség erejéért, a megőrzött hagyományokért és az emberi szorgalom gyümölcseiért.

A szertartáson három felekezet szolgált együtt: Laczki János evangélikus igazgató-lelkész, Tracsek Oszkár katolikus plébános és Nagy Zoltán református lelkész. Az igehirdetések és imádságok közös üzenete az volt, hogy a hála nemcsak az elért eredményekről, hanem az összefogásról, a kitartásról és a hit erejéről is szól. Az énekek és a gondolatok a borús idő ellenére is melegséget hoztak a templom falai közé.

Az istentisztelet után a hívek és a vendégek a templomkertben folytatták az ünneplést, ahol megáldották az új kenyeret. Az áldás után a lelkészek a kenyeret felszelték és a jelenlévők között kiosztották, hogy mindenki részesülhessen az élet jelképéből. A kenyér illata és íze a hálaadás legszebb üzenetét hordozta: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – az Isten gondviselésébe vetett bizalom szimbólumaként.

A templomkertből ezután a gyülekezeti házba vonultak a résztvevők, ahol a gondnokok jóvoltából gulyásleves várta a vendégeket. A közös ebéd során jókedvű beszélgetések, régi történetek és baráti nevetések töltötték be az udvart. Az önkormányzat gondoskodott a süteményekről és az üdítőkről, mindenki megtalálhatta az ízlésének megfelelő falatot. Az asztal körül ülve érezhető volt az a fajta közösségi összetartozás, amely az ilyen alkalmakban mindig új erőt ad.

A nap zárásaként a jelenlévők a tavaly elkészült emlékműhöz mentek át, amely az egykor a vásárhelyi pusztán élt földműves parasztságnak állít emléket. A különleges, szívből jövő alkotást a helyi Szemenyei család állíttatta, saját költségéből – ezzel tisztelegve az elődök munkája és a múlt értékei előtt.

Az emlékezésnél Molnár Zsófia Bernadett szavalata hangzott el, amelyben a múlt iránti tisztelet és az emberi munka méltósága kapott hangot. Ezután Varga Pál polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozta: „Az aratásért való hálaadás nemcsak a föld terményeiről szól, hanem arról is, hogy csak egymást segítve tudunk élni és dolgozni.”

A megemlékezést Laczki János evangélikus igazgató-lelkész imája és áldása zárta, s arra biztatta a résztvevőket, hogy az aratás öröme és a hála lelkülete kísérje őket a mindennapokban is.

Záró akkordként Fejes Sándor – aki egykoron Kardoskúton gyermekeskedett – egy szívhez szóló nótával kedveskedett az emlékműnél megjelenteknek.

A kardoskúti ökumenikus aratási hálaadó istentisztelet így méltó lezárása lett az idei terménybetakarítás időszakának. Bár az ég borongós volt, a közösség szíve megtelt fénnyel – a hála, az összetartozás és a hit világosságával.

További fotókért kérem kattintson a fenti képre. (Fotók: Őzse Péter)

Kardoskút község minden esztendőben különleges alkalmat teremt arra, hogy méltó módon fejezze ki háláját és szeretetét az idősek iránt. Az Idősek napja nem csupán egy ünnepség, hanem egy bensőséges, szívhez szóló találkozás, amely során a település közössége köszönetet mond azoknak, akik életükkel, munkájukkal és példájukkal gazdagították falunk múltját és jelenét. Az idei rendezvény is méltó bizonyítéka volt annak, hogy Kardoskúton a szépkorúak megbecsülése nem múló gesztus, hanem élő hagyomány.

Az ünnepség kezdetén Őzse Zoltán önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket egy megható verssel. Szavai a költészet erején keresztül emlékeztettek arra, hogy az idő múlása érték, hiszen minden év, minden tapasztalat gazdagítja a közösséget. A vers után Varga Pál polgármester lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében szívből jövő szavakkal fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik a település időskorú lakosaiért a  mindennapokban szociális, egészségügyi és önkormányzati területen dolgoznak. Hangsúlyozta, hogy áldozatos munkájukkal nemcsak az idősek, hanem az egész falu jólétét is szolgálják. Gondolataiban kiemelte: a közösség ereje a generációk összetartozásában rejlik, és a jövő nemzedékei is példát meríthetnek abból a kitartásból, hűségből és bölcsességből, amely az idősebbek életét jellemzi.

Az ünnepi percek sorát megható hagyomány követte: minden esztendőben köszöntik Kardoskút legidősebb lakóit. Idén nagy öröm volt, hogy személyesen tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel, így közösségben köszönthettük Csotó-Nagy István Józsefné Klárika nénit, valamint a legidősebb férfi lakóját, Jankó Sándort. Mosolyuk és derűjük példát ad mindnyájunknak arra, hogy a hosszú élet igazi titka a szeretetben, a közösségben és a mindennapok apró örömeiben rejlik. További jó egészséget kívánunk nekik!

Az ünnepség különleges pillanatai közé tartozott a jubiláló házaspárok köszöntése. Meghatódva tapsolta meg a közönség a 60. házassági évfordulójukat ünneplő idősebb Kincses Benjamint és feleségét, akiknek életútja a hűség és kitartás tanúbizonysága. Ugyanígy tisztelettel köszöntöttük az 55. házassági évfordulójukat ünneplő Kovács Andrást és feleségét, akik évtizedeken át, kéz a kézben bizonyították: a szeretet az élet legnagyobb ajándéka.

A kulturális program idén is igazi színfoltja volt az ünnepségnek. A Pesti Zenés Színház énekművészei, Szász Kati és Vanya Róbert közel egyórás, színvonalas műsorral ajándékozták meg a jelenlévőket. Operett és táncdalok csendültek fel, amelyek az idősebb nemzedék fiatalságát idézték vissza, de a fiatalabbak számára is felejthetetlen zenei utazást jelentettek. A közönség hálás tapssal köszönte meg a művészek előadását, akik mosolyt, meghatottságot és örömet varázsoltak a közönség szívébe.

Az ünnepi programot követően a közösségi élmény a gasztronómia világában folytatódott. Mórocz Lajos és főzőcsapata a hagyományos ízek kedvelőinek kedvezve helyben készített marhapörkölttel kínálta a vendégeket, amelyet a Sütiműhely feketeerdő süteménye tett teljessé. Az ebédhez Pintér Vilmos szolgáltatta a jó hangulatot élő zenéjével, amely mosolyt és vidámságot csempészett az asztalok köré, többen táncra is perdültek.

Az idei Idősek napja ismét megmutatta, hogy Kardoskút közössége számára az idősek tisztelete nem puszta hagyomány, hanem mélyen gyökerező érték. A település lakói számára az Idősek napja minden évben lehetőség arra, hogy kifejezzék hálájukat és szeretetüket azok felé, akik évtizedeken át munkájukkal, bölcsességükkel és példájukkal formálták a falut. Ahogy a polgármester fogalmazott: „Az időseink élete a közösségünk története, s mi mindannyian e történet továbbírói vagyunk.”

A meghitt hangulatú ünnepség után a résztvevők felejthetetlen emlékekkel térhettek haza. Kardoskúton ismét bebizonyosodott, hogy a legnagyobb erő a közösségben, a szeretetben és az egymás iránti tiszteletben rejlik.

Köszönet a rendezvényhez nyújtott támogatásért, segítségért:

Kardoskút Község Önkormányzata Képviselő-testülete
Mórocz Lajos és főzőcsapata: Kocsány Gábor, Farkas László, Rideg József és felesége, Őzse Zoltán
A szociális területen dolgozó kollégák
A Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjai

A Polgármesteri Hivatal rendkívüli közleménye, hogy 2025. október 1. napjától változás áll be az ügyfélfogadás rendjét és a pénztári nyitva tartást illetően az alábbiak szerint:

Hétfő: a személyes ügyfélfogadás és a pénztár szünetel
Kedd: 12:30-16:00 személyes ügyfélfogadás és pénztár
Szerda: 8:00-12:00 és 12:30-16:00 személyes ügyfélfogadás és pénztár
Csütörtök: 8:00-12:00 személyes ügyfélfogadás és pénztár
Péntek: a személyes ügyfélfogadás és a pénztár szünetel

A 06 20 504 9440-es és 06 68 429 000 telefonszámon a Hivatal továbbra is elérhető hétfőtől csütörtökig 8:00 órától 12:00-ig és 12:30-tól 16:00-ig, pénteken pedig 8:00-12:00-ig.

Kérjük, hogy amennyiben ügyfélfogadási időn kívül rendkívüli ügyintézésre van szükségük, szíveskedjenek időpontot kérni telefonon.

A Hivatal munkatársai továbbra is készséggel állnak az Önök rendelkezésére.

dr. Barányi Bella kirendeltség-vezető