Itt a farsang áll(t) a bál

Az előző évek hagyományai szerint 2007. február 10-én ismét beöltöztek a játékos kedvű gyerekek kedvenc farsangi jelmezükbe. Az idei évben sajnos kevesebben tették ezt, ám akik maszkarát öltöttek magukra, azoknak a megérdemelt jutalom sem maradt el a zsűri és a szülők jóvoltából. A zenés program közben Verasztó József tanár úr vezetésével kicsik és nagyok egyaránt végig szurkolhatták a játékos vetélkedőket.A sokféle játék mellett nem maradhatott el a léggömbfújó verseny, a palacsinta- és a csoki evő verseny, a szomjasabbak pedig az üdítőivásban mérhették össze ügyességüket. A tombolahúzás megint izgalommal töltött el mindenkit, hiszen az ajándékok között több torta is várta szerencsés gazdáját.

A gyerekeket délután zene, majd később diszkó szórakoztatta. A farsangi készülődésből a Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub tagjai is kivették a részüket, hiszen közel 350 palacsintát sütöttek a gyerekeknek és szüleiknek. Késő estig tartott a művelődési házban a farsangi móka, ahonnan mindenki tele hassal, vidáman távozhatott.

Az eseményről készült fotók ITT érhetőek el.

Pótszilveszter a nyugdíjas klubban

Nagy sürgés-forgás volt kedden délután a Móra Ferenc Művelődési Ház konyhájában. A Radnóti Miklós Nyugdíjas Klub vacsorás rendezvényére készülődtek szorgalmasan a klub nőtagjai. Már ebéd után megtelt a konyha, mindenkire jutott valami teendő a vacsora elkészítéséhez. Már minden elkészült, ám – még a találkozó megkezdése előtt- néhányan a beteg klubtársakhoz ellátogattunk, hogy ők se maradjanak ki a finomságok megkóstolásából. A hagyományok szerint tombola is színesítette az estét, illetve Csáki Sanyi bácsi citerajátéka szórakoztatta, kísérte a dalos kedvűek énekét. Örülünk annak, hogy januárban ismét 4 új taggal bővült a klub, reméljük egyre többen bekapcsolódnak az idősebbek közösségi életébe. A nyárra ismét kirándulást tervezünk a Dunán-túlra a Bory várba,  ahova a község többi nyugdíjasa közül is várunk jelentkezőket.

Az eseményen készült fotók ITT érhetőek el.

Nótás könyvbemutató

Valamit nagyon eltaláltak tegnap Kardoskúton a müv. házban. Mert azért az furcsa, (sőt,) hogy csurig telt meg a község kultúrházának nagyterme Bárdos Zsuzsa könyvbemutatóján. És mielőtt lemondóan legyintene bárki is, elárulhatom, ez a nagyterem speciel tényleg nagy terem. Őszintén bevallom, némi irigység is vegyült az ámulatomba, amikor végignéztem a tömött széksorokon, mert az orosházi múzeumnak és a kardoskúti önkormányzatnak (vagy művelődési háznak? nem szeretném megbántani a valódi ötletgazdát) sikerült annyi embert megmozgatni egy könyvbemutató alkalmából, amiről mi álmodni is csak ritkán álmodunk.

Rózsa Imréről, a kardoskúti költőről, dalköltőről szól a könyv, és erre alapozták az egész estét: Rózsa Imre 1952-ben vetett véget szomorú életének, így sokan ismerhették személyesen is. Plusz volt élőzene is nótaénekessel, ami olyan hangulatot teremtett már a szerzővel történő beszélgetés előtt, hogy Füvesi Sanyi, mint a beszélgetőtárs, és Bárdos Zsuzsa, mint főszereplő tulajdonképpen mondhattak volna bármit. Elárulhatom, ellentétben a tegnapi közönség legalább 90%-ával, engem egyáltalán nem szórakoztat a nótazene, úgyhogy amíg Labozár Antal zenekara és Fejes Sándor népdalénekes húzták a talpalávalót, alaposan átolvastam a könyvet. Nagyon érdekes, nagyon jó, és ez most komoly. Azt, hogy a könyvnek több mint fele kottamásolatokból és versekből áll össze, én nem is feltétlenül írnám a kiadvány javára, mert elvesz Bárdos Zsuzsától oldalakat. Ami meg kár, mert szenzációsan ügyesen írta meg ezt a könyvet. Nyilván a többség egy alapos Rózsa Imre életrajzot várt a már említett kottákkal és versekkel, amit meg is kapunk, de a szerző hihetetlenül alapos kitekintést is ad a századelő irodalmi hangulatáról, különös tekintettel a nótaszerzők megbecsüléséről. Számomra eddig sem volt ismeretlen Rózsa Imre életműve és életrajza, így kicsit tartottam is tőle, hogy egy ilyen elképesztően szerencsétlen sorsú emberről csak szomorú könyv születhet. De Bárdos Zsuzsa bizonyította, hogy ez nem feltétlenül van így: számtalan érdekes kultúrtörténeti vonatkozás, meg jó adag humor színesíti a Rózsa-életmű ismertetését.

A „Nótát vetett a rét hajlatán” című könyvből az összes példány elkelt, amit kihozott a múzeum, hasonló nálunk Grecsó Krisztián regényének bemutatóján történt. Mindenesetre, akinek most nem jutott, pótolhatja akár a múzeumban, akár a kardoskúti kultúrházban. maximum a dedikáltatás lesz kicsit komplikáltabb.

Forrás: Buzai Csaba, http://blog.justhvk.hu

A jó est a siker, a taps pedig az öröm…

Az idei január vége mozgal­mas volt. Nem csupán azért, mert sok helyre elszólítottak (s örömmel mentem), ha­nem mert szokatlan volt az érdeklődés a magyar kultúra napja rendezvényei iránt. Orosházán rendezvénysoro­zat alakult ki, Békéscsabán kiosztották a Bárka-díjakat a Megyei Könyvtárban (azt mondta valaki, hogy a Bárka-estek történetében ezen volt a legnagyobb a közönség érdeklődése), s aztán Kardoskút: ünnepi könyvbemutató.
Azt gondoltam, hogy egy könyvbemutató nem nagy ügy. Néhányon már voltam, voltunk páran, s örültünk, hogy ennyien is vannak. De Kardoskúton valami más történt. Este hat óra előtt valamivel érkeztünk a művelődési házba. Régi idők emlékét idézte az épület, bár újult már, de azért őriz még valamit a régi kultúrház hangulatából. Persze ez is csak pénzkérdés itt is, és nem a szándéké. Úgy gon­doltam, hogy valamelyik kis­teremben megleszünk, akik eljönnek Bárdos Zsuzsa új (harmadik) könyvének be­mutatójára. Tévedtem. A színházterembe invitáltak, illetve mutatták az utat, s biztattak, hogy verekedjük át magunkat a tömegen, mert sokan álldogáltak a terem bejárata előtt. Aztán belép­tünk… Nem akartam hinni a szememnek!
Meg is kérdeztem, jó he­lyen járok? – Persze, persze, valahol még lesz szék is, – de már hoznak is nekünk az irodából. Aztán ismerősöket látok a színpad előtt, Ramasz Imrét,   Kardoskút polgármesterét, Bárdos Zsu­zsát, a könyv szerzőjét, Ró­zsa Zoltán múzeumigazga­tót, Füvesi Sándor múzeumi munkatársat, aki az est kér­dező-rendezője volt. De az­tán ott elöl meglátom, hogy Orosháza is képviselteti ma­gát, Németh Béla polgár­mester, Csányiné Kádár Tünde vezető tanácsos sze­mélyében, de sokan, mások is eljöttek szomszédolni, mint valaha régen volt az. Jó helyen járunk. A szín­padon Labozár Antal és ze­nekara játszik. Magyar nótá­kat és Rózsa Imre dalait. Hát itt a siker titka. Rózsa Imre kardoskúti dalköltőre emlékeznek a község lakói, s azt hiszem senki nem ma­radt otthon, mert a terem zsúfolásig megtelt. Vannak idősek, fiatalok, akadnak, akik ismerték még Rózsa Imrét, mások csak hallottak róla. Bárdos Zsuzsa Rózsa Imre pusztai dalköltőről írt könyvet, Nótát vetett a rét hajlatán címmel. A közel 200 oldalas könyv egy tragikus sorsú em­bernek, a puszta dalosának állít emléket, aki a két világ­háború között az egész Ma­gyarországon ismert volt, nó­táit kiadták, énekelték. Aztán jött egy hihetetlenül kegyetlen korszak 1948 után. Erősza­kolták, hogy az új hatalmat dicsőítő verseket írjon, aztán az államvédelmisek elvitték, verseiből lefoglaltak néhá­nyat. Hazaengedték, de soha nem beszélt arról, mit kérdez­tek tőle. 1952 májusában is­mét berendelték, de ő kihasz­nálta, hogy felesége nincs ott­hon, véget vetett életének. Született 1901-ben, meghalt 1952-ben. Bárdos Zsuzsa könyve Rózsa Imre alkotói útját mutatja be. A könyv két nagy részre tagolható. Az első 90 oldal a Rózsa csa­ládról, a pusztáról, az ott­honteremtésről, a dalköltő­ről, a tragikus végről szól. Ennek a résznek különösen értékes része a Vázlatosan a magyar nótáról című fe­jezet. A könyv második fe­le Rózsa Imre nótáit, ver­seit adja közre. A kötet zá­ró írási; Juhász Nagy Vil­mos, (az ártalmatlanul meghurcolt és bebörtön­zött paraszt-polgár, a mű­velt gazdálkodó) leányá­nak, Paulovics Józsefnének a késői búcsúja, hiszen az ő keresztapja volt Rózsa Imre. A kötet írójának válasz­tékos nyelvhasználata ritka érték a mai világban, mon­datainak gördülékenysége, pedig olvasmányossá teszi a könyvet. Bizony a mint­egy 250 érdeklődő előtti könyvbemutató siker, a sok taps, pedig mindenki­nek öröm.

Fülöp Béla