Utolsó ballagása és egyben évzárója volt a mai a kardoskúti iskolának, mint önálló önkormányzati iskola. Verasztó József igazgató beszédében értékelte az elmúlt egy évet. A közoktatási törvényből adódóan óriási a bizonytalanság és nyugodtan lehet a kialakult helyzetre mondani még két szót: felháborodás és indulat. Ami biztos: még semmi nem biztos. A törvény ugyan világos a létszámokat illetően, de Ramasz Imre elmondta, hogy ugyan csak remény szintjén -és senki ne is tápláljon hiú ábrándot utána – de felcsillant egy lehetőség, hogy Orosházához csatlakozva ugyan, mint tagintézmény, de maradhatna a 8 osztály Kardoskúton. Ezen lehetőség törvényi hátteréről és mivoltáról a jövő hét elején fogja megküldeni az állásfoglalását a Minisztérium. Polgármester úr hangsúlyozta, hogy a testület egy emberként kiáll a helyi iskola megtartása mellett. Azt viszont mérlegelni kell, hogy mi az anyagi lehetőségeink határa az iskola fenntartásában. Egyértelműen kijelentette továbbá a község vezetője, hogy az alapítványi iskola lehetőségétől elhatárolódik a testület. Két lehetséges irányba folytatódnak a tárgyalások: Orosháza és Tótkomlós felé. Napokon belül érdemi döntéseknek kell születni iskolaügyben, mert az idő és a türelem az fogy. Viszont az indulatok sem biztos, hogy célra vezetőek. Teljesen mindegy, hogy szeptemberben milyen címer fog állni az iskola falán, csak az a lényeg, hogy a helyi gyerekek – és lehetőleg mind a 8 évfolyamon- helyben kezdhessék meg a 2008-2009-es tanévet.
„Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni – ez az élet. Isten veletek…”
Verasztó József búcsúzó beszéde: